Eleinte boldogan hozták-vitték, és ő ment velük szívesen.
Eleinte örültek neki, szeretgették, vigyáztak rá, és figyelmesen szolgálták.
Aztán egyre jobban megszokták, lassan a hétköznapjaik részévé vált, és ahogy ez lenni szokott, kezdték kicsit megunni.
Nem merték mondani egymásnak, de valahol megszokottá vált a jelenléte. Próbálták színesebben öltöztetni, próbáltak vele kedvesebbek lenni. Próbálták gügyögve, próbálták ...
-Nem kell, nem érdekel! - mondta, és úgy intézte, hogy sose találkozzanak. Azt hajtogatta, hogy nyugodtan, érzelmektől mentesen érdemes élni. A z érzelmek csak megzavarnak!
Pedig "Az" , ott kerülgette, de ő mindig kitért előle. Ha úgy érezte követi, irányt váltott és nagyobb léptekkel haladt tovább.
Kiegyensúlyozottan élt a házában, a fekete és fehér bútorai között, a drapp szőnyegével, a letisztult formákkal, ahol minden szögletes. Neki ...
Törékeny termetével, halvány ruhájában, lebbenő hajával leül, és mosolyogva néz rád.
Boldog vagy miatta, és örülsz neki.
Reggel arra ébredsz ott van még, és napközben sem hagy el.
Este felsóhajtasz, boldogan látod, hogy itt van még, és megnyugodva alszol el.
Napokon, heteken, hónapokon, akár éveken át élhetsz vele.
Aztán történik valami, és az érzékeny kis figura elillan mellőled.
Te mérges vagy, csalódott és ideges.
Sosem ...
Szúrós pillantásokkal elvonult és vádlón visszanézett...
Azt mondta, hogy az a lány / fiú nem normális és egyébként is horpadt mellkasa és iksz lába van.
Nyáron a strandon hosszú gatyában flangált, na ja, hiszen túl hosszúak a lábai és nagyon kövér.
Hasonszőrűek társaságában nagyképűen közölte, kösz nem kér cigit, bagózni kizárólag konyak után szokott. Mikor aztán konyakot is adtak hozzá, köhögve rúgott be.
Egyszer aztán ...
Eleinte csúszott-mászott, gurgulázott, a hátára fordult és úgy köpködött, aztán a hasára vetődött és idegesen próbált visszagurulni.
Tűrte, hogy hozzák-viszik, leteszik, felveszik, tologatják, húzogatják.
Kis idő múlva imádott sarazni, mindenbe belenyúlni és belekóstolni. Röviddel ezután össze-vissza ugrabugrált, jó nagyokat esett, térdén örökké volt egy be nem forrt „glazúr”.
Télen megpróbált korizni, szánkózni, hóembert ...
Borúsan ébredt. Eső, némi széllel.
Tegnap még sütött a nap, és kiskabátban lehetett a padon napozni.
- Merre is a sálam? - Kérdezgette magától, és ha már megtalálta, kesztyűt is húzott .
Affene! Ahogy hátra nézett, látta, hogy mögötte nagy sóhajokkal, öles léptekkel trappol valaki, jeget kapar maga előtt, és havat húz maga után.
Fázósan gombolta be levélszínű kabátját, fejére húzta diószínű kalapját, és belebújt gesztenyeszínű ...
Eszembe jutnak régi hatvanas évek végi téli, hétvégék, amikor a Magyar Televízió jóvoltából néha alkalmunk volt régié Hollywoodi filmeket látni . Családunk „rákészült” az eseményre.. Cserépkályha, beleépítve az akkor modernek nevezett HÉRA gázkészülék gerjesztette a jó meleget. Ücsörögtünk a fotelban, és indult a romantikus, mindig, happy end-del végződő álmokat kergető és azokat mindig beérő film.
Micsoda ruhák, micsoda ...
„A barát az az ember, aki mellett hallgathatok, más szóval nem kell tőle féltenem belső kertjeimet, hegyeimet, vízmosásaimat és sivatagaimat, mert nem fog beléjük taposni.”
„Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd. Mind a barátod lesz.”
Antoine de ...
Ez itt Amerika! Ezt mondtuk, ha valami olyan „first class" volt, hogy az már maga volt „Amerika”. Apukám azt mondogatta: „Ha ezek megállnak 50 évre, akkor se érjük őket utol soha!”
„Álmaimban Amerika visszainteget, álmaiban Amerika nem mondhat nemet!” (a.D.Stúdio).
A háború előtt nagyapám Visegrádi utcai boltja jól ment, így üzlettársa lett „A Sipos”, azaz Sipos bácsi, akivel együtt gründoltak egy-két üzletet.
Sipos ...
Megérkeztem számtalan tonnányi, túlsúlyos csomagommal, amelyeket annyira rühelltem, de amelyek rengeteg fontos, és talán még több teljesen felesleges dolgot tartalmaztak. Ki az, aki nem így utazik?
Ja, hogy megfontoltan kell csomagolni? Nem vagyok megfontolt. Sose voltam.
Most, utazás előtt azonban, napokig egy nyitott bőröndön ugráltam át, alaposan végiggondolva, mit viszek és mit nem. Az első napon azt hittem, megvagyok, sikerült, minden fontos gönc ...
Arra gondolok , hogy számomra teljesen idegen férfiak ülnek a pilótafülkében és visznek, így akaratlanul is részt vesznek a sorsomban. Itt van például ez a mellettem ülő indonéz házaspár, vagy előttem kettővel a riadt szemű lány. Nyelvkönyvekkel felszerelkezve kopottas kabátját magához szorítva melengeti magát, nem elég a takaró, fél, fázik, vacog. Ő is úton van. Úton, és ez most sok mindent jelent. Egy új útra léptünk, valami új, valami ...
A föld, a környezet, az élet maga örökké változik, így maga az ember is, a körülményei, az igényei is. Változik a gyereknevelés, a szerelem, az idősekhez való viszony, az egymáshoz való viszony. Változik a dolgok megítélése, ami tegnap nagy volt, az ma már „gáz”, és ami most van, az 10 év múlva lesz „full gáz”.
Mindenből sokkal nagyobb, színesebb és drágább kell, eközben lassan már nem elég egy komplett embernyi bőrfelület a ...
Több, mint 20 éve hogy elkezdtem életem meghatározó döntését megvalósítani, azt hogy Ausztráliában éljek . A világon senkim sem élt ott, így levelezéssel, a kinti magyar újságba küldött kis szösszenettel próbáltam ismerősöket, levelezőpartnereket keresni. 1997 táján az internet még nem volt szokványos így nagy örömujjongás kísért minden érkező levelet, és később röviden, kapkodva beszéltünk telefonon egymással, mert drága volt ...
Februárban érkeztünk első alkalommal Ausztráliába és emlékszem mindjárt a megérkezés után, felkaptam a nyári ruhám, a gyerek rövid gatyát húzott és fiatalos lendülettel lecaplattunk a Bondi Beachre.
Durván egy nappal azelőtt még a zimankós februári magyar reggelt hagytuk magunk mögött, és hirtelen hónuk alatt szörfdeszkával siető fiatalok vihogva loholtak el mellettünk, nevetés, napfény, tengermormolás.
Ájultan néztem a beachet, közben ...
Hamar kiderült a házasságtól mindketten mást vártunk, a távoli férj és én is, így aztán a konténer visszafordult a Botany Bay kikötőjéből, és utaztunk vissza mi is a gyerekemmel alig 3 hónap után. Így lett az enyém a legvilágjártabb 135 doboza egy bazi nagy konténerben.
Hazaérkezésünk után az első albérletünk pont a régi lakásunkkal szemben volt a Duna mellett. Így hát elmondhattam, átköltöztem a Duna egyik partjáról a másikra, ...
Imádta a focit. Az volt a mindene, no meg a magyarsága, amit nem tudtak elvenni tőle sosem , akkor sem, amikor 1956 vérzivataros idején el kellett hagynia az országot, mert halálra ítélték.
18 éves volt és lelkes fiatal, tehetséges focista, aki nagy jövő előtt állt.
Milyen lehetett? Mint most, csak sokkal fiatalabb. Nyughatatlan, igazságszerető, a gyengébbek védelmére, bármire képes ember. Akkor abban a szabadabb jövőt ígérő jövőt lelkesítő ...
Karinthyék.❤️
Frigyes, Gábor, Ferenc, Márton, és most már „csak” egy van velünk, Vera.
Most azonban Karinthy Frigyes, Judik Etel és Gábor, a fiuk.
Minden család életében van egy olyan haláleset, amikor a család évtizedekig mondogatja: „Ha ő akkor nem hal meg, minden másképp történik.”
Karinthy Frigyes és kisfia életében az első feleség, JUDIK ETEL becenevén Boga volt az a személy, akinek a halála mindkét itt maradt „férfijának” ...
Váradi Hédi. A keresztnév, amely az enyém is, amely név sokaknak így ismert. Én a nagymamámtól „örököltem” és tény, úgy, hogy Hedvig, többeknek idegenül hangzik, - joggal - és sokan azt gondolják ez férfinév. Hányszor jártam úgy, hogy megkérdőjelezték, ez az én nevem valóban? De ha simán Hédit mondok, akkor minden rendben.
Ő, Váradi is Hédi volt. Igazi nő, ízig- vérig nő. Édesapámmal egy évben, majdnem egy napon született 1929 szeptember ...
Ez van! Elszállt az idő a fejünk felett, lettünk, ami lettünk. A valamikori Alföldi papucsos, trapéz farmert vagy, hasított bőr, alul ciframintás miniszoknyát viselő lányokból lettünk, ki ilyen, ki meg olyan.
Kicsit farnehéz, kicsit szemhéjlelógós, kicsit derékban erős, kissé ősz vagy éppen mindennek ellenkezője. Alakjára vigyázó, ultradivatos, fiatalos, csodálkozószemű friss fiatal hatvanasok, hetvenesek. Jó, nem mindenkinek ugyanazokat a géneket ...
