Vannak férfiak, akik egész életükben vadásznak, és nem hagynak ki egy lehetséges vadat sem, rámozdulnak minden mozgó női célpontra. A szűkebb és tágabban vett környezetük így fogadja el őket. „Ő már csak ilyen”, mondja a feleség, a család, a barátok.
Legtöbbször több a flört, mint a valós megmérettetés, de sokszor, ha a házasságok nem is borulnak, de inog az alap, majdnem dől a ház. Van jó néhány eset, ahol nem csak dől, szinte robban az addig szépen felépített, néhol ingoványos, néhol biztos, stabil talajra épített otthon.
Ugyanakkor vannak azok a férfiak, akik egész életükben hű férjek, gyerekeik példaképei, szerető családapák, akik bár kissé unalmasak, de a környék összes nője az ő feleségeiket irigyli.
Hiszen a feleség velük örökké biztonságban van, a férj nem csapodár, nem kell tartani sírós, veszekedős estéktől, nem jelenik meg a rém, a válás szelleme, nem kell magyarázkodni a gyerekeknek, hol van a papa. Ők az abszolút családcentrikus férfiak, és nincs az a nő, akiért a megszerzett nyugalmukat feladnák.
István is ilyen volt egészen addig, amíg be nem lépett az otthonába, a feleség magyar barátnője. Ott vége volt mindennek. Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt, és a közösen töltött idő csak tovább gerjesztette a vágyat, ráadásul a fogadó oldalon ugyanúgy. Olyan erővel zúdult rájuk a nagybetűs szerelem, hogy egyikük sem volt képes ellépni előle. István közelített a hetvenhez, és a nő sem volt ifjú lányka.
István egész addigi, kötelességtudó talán éppen visszafojtott vágyakkal teli élete ott, abban a kapcsolatban tetőzött, és úgy, hogy egyikük sem tudta féken tartani sem az érzelmeket, sem az eseményeket.
István döntött, azaz mindent borított, elhagyta a családot, és a nővel új életet akart kezdeni itthon Magyarországon. Az sem zavarta, hogy a felesége beadta a válópert, és az ügyvéd hiába figyelmeztette Istvánt, hogy ne jöjjön ki a válásból üres kézzel, ő Grál lovagként mindenről lemondott, loholt haza az új szerelemmel. Tudta, hogy jól él majd itthon, a meglehetősen jó ausztrál nyugdíjából.
Csapot-papot hátrahagyva, csak egy cél lebegett a szeme előtt, boldognak lenni mindegy milyen áron, és mindegy hány évesen.
A felesége összeomlott, a gyerekei elfordultak tőle, az anyósa pedig azt mondta, hogy még a lányát is kiátkozza, és a gazdag örökségből kitagadja, ha valaha visszafogadja őt ezek után. Mit érdekelte ez Istvánt, futott Magyarországra a szerelem után.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
