Több mint fura érzés volt, talán inkább ijesztő és félelmetes, mikor a teraszról azt láttam, hogy kikanyarodik egy kamion az utcánkból, rajta egy irtó nagy konténer, és a konténerben minden holmim, 135 dobozban. Egy álló napon át csomagolta pakolta, a lakás minden darabját öt ember, majd vámolta a vámos, míg végül lezárták, leplombálták, és én csak néztem a lakásnyi cucc után, amint kigördül egy kamion hátán az utcánkból és megy Koper felé, majd a tengereken, óceánokon át Sydney-be.
Költöztem. Magyarországról, Ausztráliába. Röhejes költözésem egyik apró részlete volt a rúd története. Röhejes, mert nincs jobb szó arra, ha valaki neobarokk ágyat és háromajtós szekrényt is visz Ausztráliába, és akkor még itt van ez a rúd is.
Már a Váci út végén lehetett a kamion, amikor kiderült, hogy a tavaly vett és mindössze egy alkalommal felállított napernyőm teteje és alja elment a konténerrel, a közepe, a rúd, azonban itt maradt. Olyan ez, mint nem találni fél pár zoknit, vagy fél pár kesztyűt elhagyni. Itt maradt a cucc egyik része, és utazik a másik. Egyik a másik nélkül semmit sem ér, ahogyan a másik az egyik nélkül sem. Mi legyen? Lehetetlenség nincs csak tehetetlenség, és ebben az egész témát átívelő fontos kérdésben azonnal döntöttem. Magammal vittem a repülőn ezt az itt felejtett rudat. Idegesített a tény, hogy ha majd kicsomagoljuk mind a 135 dobozomat, és ott állok egy napernyő aljával és tetejével, meg fog ütni a guta, hogy a közepe nincs sehol. Ezért becsomagoltam a rudat és poggyászom része lett. A budapesti oldalon felvették, kissé csodálkoztak, de nem szóltak semmit. Átverekedte magát reptereken, határokon, jött velem a repülőn, repülőkön a csomagtérben.
Megérkeztem a célállomásra 2005 decemberében és megdöbbenve tapasztaltam, hogy a rúd sehol! Majd felrobbantam! Mit nekem zordon Kárpátok és 36 órás utazás, mit nekem bőröndök és táskák, mit nekem a tengereken utazó 135 dobozos konténerem, ha a rúd nincs sehol! Mert vagy hagytam volna otthon az egész napernyős hétmeganyolcát, vagy itt lenne az egész, de így?
Ráadásul temérdek csomagom mellett mi nyűglődés kísérte ezt a minden reptéri alkalmazottnak szemet szúró hosszúkás becsomagolt fura tárgyat, és akkor a végén elvész? Lehetetlen, gondoltam mérgesen.
Azonban az ausztrál törődést bizonyítandó, a rúd története elrendeződött, és rövid vezényszavakban, nem mindig pontos nyelvtannal, nagyjából így írtam meg az itthon maradottaknak:
Rúd akció1
A rúd kiment Etyekre, ahol az utolsó napokban megszálltunk. Etyeken becsomagolódott speciális buborékos himihumiba, jól átragasztódott, Ferihegyre óvatosan kivivődött, ott alapos átvizslatást követően felvevődött, és külön kisérettel – a fazonja miatt - levivődőtt a raktérbe. Én felliheg a gépre!
Rúd akció 2
Megérkezés Sydney-be, piros paprika, Magor fűszersó eltitkolása miatti rettentő félelemtől űzve vámmentesen által a mindenen, megkönnyebbülve ki, és haza. Itthon kicsomagol mindent, majd jön a felismerés: Hahh, hol a rúd? Rúd sehol!!! Rúd elfelejtve, otthagyva!!! De hol?
Rúd akció 3
Másnap reggel izgatott telefonok arzenálja, és a meglepő információ, a rúd Londonban lemaradt, tegnap meg se érkezett, de gondos kezek és a teljes ausztrál titkosszolgálat vizsgálódása után ma reggel már ő is itt van a Sydney reptéren.
Rúd akció 4
Most tessen figyelni, ez tényleg Ausztrália! Délután négykor mosolygós szállítóember által házhoz szállítva, nekem mosolygósan kopogva a földszinti ablakon, és az ablakon át benyújtva. A nagy utazó, a sokat látott, és tapasztalt rúd megérkezett. Itt áll mögöttem az én rudam. Lehet napernyőzni!
Eddig az összefoglaló.
Mindehhez csak megjegyzésként: A konténer sosem lett kicsomagolva, én is és a konténernyi cucc is „visszajöttünk” így a napernyő alja és a teteje ott gubbasztott becsomagolva mindvégig. De a rúd! Az büszkén feszített a lakásban Sydney-ben. Mondanom se kell a visszaútra már nem hoztam el, így visszaérkezve Budapestre végül mégis maradt egy napernyőm, amelynek csak alja és teteje volt. A rúd ugye… most Sydney-ben maradt.
Hiába! Ahogy azt már előttem sokan megénekelték: Ami nem megy, azt ne erőltessük!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
