1988. augusztus 28. egy szombati nap volt. Már pénteken úgy éreztem valami nem stimmel. Életemben, de sokszor éreztem azt, hogy valami nem stimmel, de ez most más volt.
December vége óta volt egy kis „első utas az élet” bennem, és jelzett, hogy nem valami fényes a hely ahol lakik. Eddig se…
Ül a nő a munkahelyén, és lamentál. Nem, ez nem egy eszköz, nem lehet vele zenélni, darálni vagy fát vágni. Ez csak egy fura ige arra nézve, hogy a nő szereti a családját, ezért szeretettel gondol rájuk, amikor azt tervezi valamit főzni kéne.
A „valamit főzni kéne” gondolata rendszeresen…
Mi a manó! Ügyfélszolgálatos lettem. Persze szigorúan civil alapon. Hogy miért? Persze, tudom, mit jövök itt a tatárjárás kori sztorijaimmal!
Eszembe jutott a minap a régi Baszmannaja utca… úgy értem csehovi értelemben – Három nővér – vagyis az én Nagymező utcám.
Boldog békeidőkben, amikor…
Lehet erről pátosszal és pátosz nélkül, lehet giccsesen és irodalmian, de érzések nélkül soha.
Mi is lényegében az anyaság érzése?
Egy elmosódott kép a monitoron, milliméterekben mért álom, a legkönnyebb teher a világon, a legszebb sírás és a legszebb szolgálat kezdete a földön.
Az első…