Lehet erről pátosszal és pátosz nélkül, lehet giccsesen és irodalmian, de érzések nélkül soha.
Mi is lényegében az anyaság érzése?
Egy elmosódott kép a monitoron, milliméterekben mért álom, a legkönnyebb teher a világon, a legszebb sírás és a legszebb szolgálat kezdete a földön.
Az első visszavonhatatlan felelősség, az első mosoly neked, az első sírás hozzád, egy tekintet, ami csak a tied és csak benned bízik.
Aggódással töltött éjszakák, lázas sietség az orvoshoz, szétszórt játékok a földön, kitérdelt kisgatya, zajos születésnapok, csillogó szemű karácsonyok.
Az első köszöntő tőle neked, az első vita a tanárral, az első vita vele. Az első igazi düh miatta, az első igazi probléma vele. Az első méretes cipő, az első cigi, az első buli.
Másféle tekintet, ami csak a tied és csak benned bízik. Másféle aggódással töltött éjszakák, kulcs kattanása a zárban, hajnali nehéz elalvások. Aztán az első, aki viszi és az első, aki miatt megy.
Te utánanézel, ahogy megy és előásod a szekrény mélyéről az emlékbe eltett kisautót és a kitérdelt kisgatyát.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
