Talán lazábbra kéne vennem a figurát. A saját figurámat! Aki ismer, tudja, nem vagyok egy kimondottanm görcsbe rándult, merev nő, de a mai kor követelményeinek talán mégsem felel meg az a stílus, amivel dolgozom. Magamba fordultam, és elemeztem ki nem vagyok én, persze feszülten figyelve valós életkoromat!!
Nem én vagyok, aki a közösségi oldalakon elkeseredetten keres műkörmöst és szempillást, és nem vagyok, aki a százhuszonhatodik csodás kapcsolatának emlékét varratja az alkarjára, felkarjára, bokájára meg ahova csak lehet.Nem én vagyok, aki a prosti múltja után a világ legédesebb anyukája lett, de nem vagyok az elkövetkező kerek évszáma miatt pánikrohammal sikoltozó kebelcsoda sem.Nem, sajnos már nem én vagyok a családalapításhoz húszon vagy harmincon túl, rohamtempóban a megfelelő férfit kereső nő, és nem vagyok az esküvői magazinokkal barinőtől, barinőig loholó menyasszony, de nem vagyok a szomorúfűz alatt, a bukszusban, a vízbe lógó fátyollal luxustanyán fotózkodó ara sem.Nem vagyok, az idén harmadszor elhagyott nő, de nem vagyok a szinglilétbe beletörődő, az egyedüllét fonalát beletörődve hitehagyottan gombolyító nő.Nem járok korongozni, nem járok két órás oktatásra a spaklival való festészet rejtelmeit két óra alatt megismerni, és nem gyártom az amigurumikat szakmányba.Nem vagyok terhes kismama, aki napi két liter madártejet fal fel, nem vagyok a szülést részletező nő, aki kisvideoban adja a köz tudtára, amint sápadt férje, a maszk mögött összecsuklik.Nem vagyok a játszótéri bababalhékat közreadó anyuka, és nem vagyok a leghülyébb tanár díját, fröcsögő posztokban osztogató sértődött anyuka.Nem vagyok a válással küzdő, de az új barát hónaljából kikandikálva a saját álláspontját és sérelmeit részletező nő.Nem vagyok szar anya, aki a szar gyerekeire átkokat küld, és nem vagyok szar gyerek, aki a szüleire a kénköves ménkűt szórja.Nem vagyok szingli Aglája, aki fennen hirdeti, hogy gyerek és férj nélkül pont ugyanolyan boldog, mint a mellette ülő kétgyerekes boldog családban élő kolléganője, de nem vagyok a mellette ülő kolléganő sem.Nem vagyok éjjel nappal mantrázó, hangos omm-mal napot kezdő, a HÉV-en is meditáló, és az interneten a „Nyugalom titkos tana” című tanulságos videot óraszám néző nő.Nem vagyok kiskutyás, aki kiosztja a nagykutyást, amiért az nem köt pórázt a kutyájára, és nem vagyok nagykutyás, aki nagybetűkkel adja tudtára a lakótelepnek, hogy a kiskutya, az nem kutya!Nem vagyok a magányban, vagy családban felszedett főzőtudomány megszállottja, és nem burkolom hús helyett a szóját, panír helyett spenótlevelekbe.Nem vagyok az olaj pártján, és nem vagyok a zsír pártján, nem turmixolok össze zöldeket, pirosakat és sárgákat, nem hirdetem, videoban, hogy a kenyér a halál, a liszt azonnali halál, és a retek meg a lazac az egyedüli megoldás a túlélésre.Nem vagyok a kerti gyomok, és a pitypang gyűlölt ellensége sem. Nem talicskázok haza mázsaszám virágföldet, és nem szórom a felét az alattam lakó erkélyére.Nem vagyok amazon maratonfutó, sem curlinghajtó, sem Balatonátúszó, de nem vagyok ringbe szálló cséphadaró sem.Nem nyávogok, hogy a legutóbbi nyaraláson meleg volt, vagy hideg volt, vagy mindkettő. Nem utazom Maldív után Honoluluba, a föld körül sem hajózom, és nem írom meg, hogy mindezt szinte a kupakokból összekuporgatott kis pénzecskéből hoztam össze.Nem lövöm fel az ajkaimat az égig, és nem posztolok róla, hogy szemendszedett hazugság, amivel vádolnak, mert a szám természetes.Nem vagyok az ötyék központja, ahol vélt vagy valós barinők osztják az észt egymásnak, nem vagyok tetőbeázással és átvágós szakikkal hadakozó közös képviselő, és nem vagyok férfiasan nőies, ezért nem szerelek autót, és nem motorozok kibontott hajjal.Nem ecsetelem a hüvelyszárazsággal járó élményeket és nem adok rá azonnal tanácsot, nem kaffogok az oltás ellen, de mellette sem, nem írom meg, ha valaki a tarkómba tüsszent a buszon, és nem írom, meg hogy a szomszédom milyen hangosan gyűri az ipart és a lepedőt.Nem adok tanácsot jópofa laza stílusban a velem egykorúaknak, hogy tegyenek úgy mintha negyven évesek lennének, nyüzsögjenek a társkeresőn, mert számtalan remek dolog vár rájuk.Nem vagyok, akinek bár a térgye kalácsa már nem a régi térgye kalácsa, mégis a „One way ticket”-re magassarkúban, dzsörzétapadósban, és miniben, kifordult cipősarokkal, és sajgó izületekkel topog.De tudom, hogy a rohanó világban, a nagy hajrában megírt remek cikkekhez göröngyös út vezet, és hogy a remény hal meg utoljára bármily pocsék szófordulat ez pláne hatvanon túl.
Lehet a köveket dobálni, állom! Mert az meg én vagyok!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lebloggoltam-hedisegek.blog.hu/api/trackback/id/tr9218701244
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
