MINDEN KÉPHEZ VAN EGY TÖRTÉNET
MINDEN KÉPHEZ VAN EGY TÖRTÉNET
A Király, azaz a régi Majakovszkij utca, azaz a Maja. A körút sarkán volt a Halló önkiszolgáló étterem, ahol Nyúllal stíriai metéltet ettünk, mert Nyúlnak erre volt pénze. Befaltuk a két tál tésztát és kész. 20 évesek voltunk, fiatalok és semmi gondunk nem volt.Az Izabella utca irányában, a Hársfa utca sarkánál volt két apró bolt. Az egyik kirakatában csodás, ma már az állatvédők által üldözendő bundákat lehetett látni, ami akkor egyáltalán nem dobogtatta meg a szívem, bezzeg később! A Szűcs mellett pedig a feleségének kis bizsuboltja volt. Én akkoriban a hosszú szőke hajamba vagy egy, vagy mindkét oldalon az akkor divatos apró fésűket döftem, melyek mindenféle színben pompáztak.Itt ebben az üzletben láttam először olyan kis fésűket, amelyekre színes művirágok voltak ragasztva. Döbbenetesen giccsesnek tűnik ma, és maga a rettenet, de akkor 1976-1977 táján őrülten klassz volt. Én hófehér virágos fésűket tettem a hajamba. Ebben a kis boltban imádtam válogatni bár minden „kiütött”, ami nem volt ezüst vagy arany. Ezért a bizsu fülbevalókkal is vigyáznom kellett, mert ha reggel felpattintottam egyet a cimpámra, estére a cimpámmal együtt jött le majdnem. De semmi vész, így voltunk ezzel akkoriban mi nők, szinte mindenkinek hangtalanul rohadt a füle egy-egy díszes, mutatós klipsz levétele után. Hogy mi a frászból készültek nem tudom.És akkor jött a csoda. Itt ebben a virágocska-fésűs boltban megláttam néhány apró pici színes üveggyöngyöt, meg üvegvirágocskát. Előtte már kitárgyaltuk a tulajdonosnővel, hogy ő meg az aranytól kap kiütést. Jó nagy pech egy olyan nőnek, akinek dúsgazdag szűcs volt a férje, aranya is elég, de asszonya mégis mindig csak bizsukban virított. Nade! Ezeket a kis üvebogyókat, üvegvirágokat a fülbe helyezve több dolgot is lerendeztünk. Egyfelől nem nő be a luk – micsoda tények – másfelől mégiscsak van, valami szín a fülben – női hiúság – harmadszorra gyógyítja is szerencsétlen füleket.Rengeteget vettem a kis üvegbogyókból, több párat is vettem egy színből, nem volt nagy kiadás, és már villogtak is a fülemben. Sokan kérdezték, hát ez meg mi? Mondtam üveg, és innentől nem voltak lerohadt fülcimpák, sem begyulladt lukak a fülben. Imádtam.És itt, mögöttem a polcon, egy régi, Manyanya által Olaszországból hozott kis ónixjellegű tartóban üldögélnek a megmaradt példányok. Hány éve is? Talán 45 vagy több… Őszintén szólva ezen én is meglepődőm, és úgy vigyázom őket, mintha brillek lennének!
Mindenesetre kissé párás szemmel vizslatom a pici olasz tégelyem, amely Manyanyára és az ő mindig „Isteni volt, Isssteni” útjai egyikére emlékeztet, és a benne lévő picuri kis üveggömbök arra a kicsi üzletre a Majában.De emlékeztet, a hetvenes évekre, a Halló bárra és Nyúlra, és persze a 20 éves saját magamra, amint lobogó hajamban fehér művirágos hajfésűvel trappolok hazafelé a Nagymezőbe, eközben az Abba zenél…Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lebloggoltam-hedisegek.blog.hu/api/trackback/id/tr3118409495
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
