MINDEN KÉPHEZ VAN EGY TÖRTÉNET
2001. március idusán megismertem azt a férfit, akihez aztán május vége felé elutaztam Ausztráliába. Hajrá előre, micsoda egy út lesz az! Fogalmam se volt, hogy élnek ott az emberek, ugyan már jártam egy alkalommal néhány hétig Sydney utcáin, de hogy mi a valós élet ott, gőzöm se volt róla. Ezzel az említett mostani utazással se lett több ismeretem erről. Megérkeztem a már ismert reptérre, beültem egy autóba, megérkeztem egy házba, és a saját vállalkozásában dolgozó férfi mellett egész nap kettesben, otthon vagy úton valahova, így éltünk.
Halvány segédfogalmam se volt arról milyen egy havi, de főként heti fizetés, hiszen ott főként hetekben mérik a fizetést. Mennyibe kerül ez vagy az, milyen értéke van annak, ha elutazunk ide vagy oda, a szállás, az utazás költségei, az étel stb. stb.… mint ahogy arról se volt fogalmam, a hely ahol élt a barátom mennyire jó, vagy miért jó.
Ma már tudom, csak vágyaim, ábrándjaim és álmaim voltak nem csak egy helyről, de a férfiakról is úgy általában. Azt gondoltam, hogy KirályfiJenők csak az álmaimban vannak, a valóságban nincsenek, különösen nem hatvan év körüliek. Az enyém pedig az volt, igaz csak egészen kis mértékben, de bizonyos szempontok alapján volt koronája.
Az én KirályfiJenőm egy nap közölte, hogy elautózunk, egy helyre ahol van egy háza. Ez a hely volt Palm Beach, amely 41 kilométerre északra található, Sydney központi üzleti negyedétől. Első körben egy nem túl hosszú autókázást követően a házat néztük meg, mert az albérlők már kivonultak és éppen felújítás alatt állt. A parton, egy emelkedőre épített lépcsősoron kellett felbaktatni ahonnan ragyogó kilátás várt, de én nem azt, hanem a hátsó kertbe való kijutást kifogásoltam. A tolóajtót elhúzva marokszám dekkoltak apró és nagyobb barna pókok a hálópamacsokban. Ez egy pókiszonyosnak maga a rémálom. Visongtam, borzongtam, rettegtem, és onnantól tojtam a kilátásra, a ház pazar elhelyezkedésére, igyekeztem mihamarabb távozásra bírni magunkat.
Utána felmentünk a hely csodás kilátójához, amely lényegében egy privát terület, de a tulaj odahelyezett egy padot, hogy aki arra jár, nyugodtan elmerülhessen a csodás kilátásban. Onnan lehet látni talán a legjobban a hely különös varázsát, azt hogy három víz öleli körbe Palm Beach földnyelvét.
Sydney legszebb partja hevert előttünk a Pittwater, a Broken Bay és a Csendes Óceán ölelésében.
Gyönyörű, megérintő, elandalító, a hely és a pillanat olyan volt, mint egy álom valóban, mint egy meditáció, mint egy dimenzióugrás, de csak pillanatokra. Mert felhorgadt bennem a pókiszony, a történet az ajtóban és azt mondtam… ne tartsd meg a házat, add el szerintem. És eladta. Jó áron igaz, de ha megtartja, néhány év múlva sokkal többet ért volna.
Nekem azért megmaradt a pillanat, amikor ott állunk a padnál, és ez volt talán az a pillanat, ami eldönthette volna a jövőmet… ha átérzem a pillanat jelentőségét, és főként ha megértem, minden királyfi mellé jár hadsereg, és az küzdelemre sarkall téged is igaz, a belháborúkat irányíthatod…de, hogy milyen irányba megy a háború…sok egyéb függvénye is sajnos.
Visszagondolva olyan volt ez, mint amikor egy kint tartózkodásomkor már annak is nagyon a végén, fizikailag voltam rosszul a lelkemtől, és hadakozni kezdtem egy hajó megvétele ellen. A házhoz közeli kikötőbe hozatott egy kisebb hajót, amivel ki lehet lódulni a nyílt vízre, és pecázni, napozni, hajózni. Annyira hazavágytam már, annyira elvágytam KirályfiJenőtől, hogy tőlem szokatlan módon szinte hisztérikus rohammal még rálépni se akartam a kis hajóra, hullámázásra és rosszullétre hivatkozva.
Mi ebből a tanulság? Vannak királyfik, és vannak minden életkorban. Kérdés, hogy neked királyfi, vagy másnak. Ha nem a te királyfid, akkor észre se veszed a koronát a fején, és ha a te fejdere tenne egy koronát visítva menekülnél azt üvöltve, hogy túl nehéz és lelapítja a hajad.
Akkor pedig marad, ami volt a puszta lég, meg ami azzal jár. Igaz korona nélkül is lehet élni… ezt csak most leírtam nagy tanulságként.
…vajon miért, hogy van egy Guru, aki naponta talál meg egy üzenetével a facen… íme, a mai:
"A múlt és a jövő miatt nem szenvedhetsz, mert nem léteznek. A saját emlékezeted és a képzelőerőd az, amely szenvedést okoz."
-Sadhguru
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lebloggoltam-hedisegek.blog.hu/api/trackback/id/tr1318409489
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
