Mennyit alszol? Úgy értem hány órát?
Én már össze-vissza. Régen imádtam lustizni, aludni sokáig, ma már irtó későn alszom el, és már hajnalban fenn vagyok. Igaz, ha tehetem egy röpke pis…, és némi vízivás után visszahanyatlok, mert megtehetem. De különben, tényleg nem alszom már 8-9 órát, mint anno.
Eszembe jut egy férfival való örök vitám, ami kapcsolatunkat gyilkolta hosszú időn át. Vágyaim megvalósulása egy szép környezetben, egy messzi országban és egy igen szép házban zajlott sok évvel ezelőtt. Öröm bódottá, jetleg az érkezésemet követő napokban. Reggel ébredés, és gyors visszahanyatlás, visszaalvás…
Ismered azt az érzést ugye, amikor ébredés után rájössz, nem kell kiugranod az ágyból, nem kell a munkahelyre loholni, bátran visszaalhatsz, nem késel el sehonnan, ha süt a nap, ha a köd teríti be a kinti reggelt mindegy, édes álom jöjj el újra!
Emberem azonban amint úgy gondolta, hogy a jetlegem már elmúlt, reggelente előbb kapcsolatépítő módon, halkan krákogva, később egyre erőteljesebb ajtócsapkodással adta tudtomra, hogy ő már fenn van, itt az idő kászálódjak ki én is az ágyból.
Ez alatt én irtó boldog voltam, hogy szabin vagyok, ott vagyok a csodák országában, arany életem van, eszembe se jutott kimászni fél nyolc előtt.
Emberem előbb csak kedvesen nógatott, aztán egyre harapósabb megjegyzéseket tett, majd rohamokban tört rá az elégedetlenkedés, erőteljesebb utalgatások következtek alvási szokásaimat illetően. Nehezen viseltem. Egyfelől mert aludni akartam még, másfelől nem estek jól a lesújtó tekintettel tűzdelt mondatai!
A helyzet az, hogy mindig szerettem aludni és tudtam is, későn alvó és későn kelő típus vagyok, ráadásul vendéglátóm érzékeny lelke nehezen viselte, hogy fél nyolc előtt sosem ébredtem. Ő már sok évtizede élt Ausztráliában, egy erősen össze-vissza megélt ritmusban, azaz a napszakok nem különösebben játszottak szerepet az életében.
Napközben ugyanúgy elszenderedett, a körülötte lévő pisztáciahéj tengerben, és néhány órás alvás után frissen pattant fel és ment a műhelyébe. Így aztán nem csoda, hogy az amúgy is alvásproblémával küzdő hatvanas férfi, éjjel három óra tájban rendszeresen felébredt és irtó mód szerette volna, hogy aki mellette él, ugyanígy kászálódjon ki, másszon ki a konyhába és üssön el vele egy órácskát a nagy semmittevés közepette. Kávé, tea, rum, bumm, mindegy, az eszelősen csodás vízparti kilátást élvezve.
Nem különösebben emelte a kényszerébredés, és a konyhában kuporogva, hunyorogva, kábán ücsörgés élményét az sem, hogy a maga darabos és esetlen mondataival adta tudtomra az ő vélt igazát, imígyen:
- Ne hülyéskedj már! Egy ilyen szép nagydarab nő, ilyen sokáig aludjon! Elég neked hat óra, de legfeljebb hét. Én is annyit alszom.
Mondatai olyanok voltak, mint egy ütemes hátbavágás! Lehetetlen volt nem újra és újra szerelembe esni ezen mondatokat hallva! Jó 15 kilóval voltam kevesebb, mint most. Még, hogy szép nagydarab! Tudott udvarolni!
Problémáink ezzel az alvásdologgal kezdődtek. Egyre idegesítőbbé vált, amint reggel fél hét tájban a szekrényajtókon és a szobaajtón kezdett „zenélni”, és ebben a nyikorgós, csapkodós kakofóniában hangos elégedetlenséggel csörtetett le és fel. Tenger ide, kilátás oda, kilátásaim nem bizonyultak túl biztatónak.
Eltelt százezer év, én magam is már hatvanon túl megtapasztalom, tényleg nem kell annyi… alszom, ahogy és amennyit… de nem túl sokat. Ha azonban aludni akarok, akkor aztán hagyjon mindenki békén. Felkelek hétkor, de úgy visszafekszem, mint a vöcsök! Az álmos és lusta vöcsök! Igaz vöcsöke válogatja tudom, de én ilyen vöcsök vagyok!
Mi ebből a tanulság? Az, hogy bár az ember változik, és ha a kapcsolati probléma témája az ágy, akkor nem biztos, hogy az minden esetben ugyanazt jelenti.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
