Lebloggoltam

Tallinból Riga felé az úton, vagyis az Észtektől (legfentebbről), lefelé a Lettekhez, akik vannak, voltak és nekünk végül úticélunk LETTEK.

Balti országoknak három, független államot neveznek (északról, dél felé haladva) Észtország, Lettország és Litvánia. Ezek az országok a Szovjetunió felbomlásáig annak tagköztársasága (Szovjet Szocialista Köztársaságok), voltak.

Nem vagyok útleíró, és sajnos egy rövid Balti országokon való átloholásnak voltam csak tanúja és élvezője. Elkísértem valakit, akinek üzleti útja volt ez, én, pedig mint csendes szemlélő, és napközben magányos városnéző voltam ennek az útnak résztvevője. Hogy hosszú autózással eljussunk fel a Balti országokba, átautóztunk Besztercebányán, és megszálltunk Varsóban.

Gyönyörű ajándék az élettől, de sajnos egy rohanás volt minden. Ezért inkább érzések, hangulatok, amelyeket közvetíteni tudok, de azt hiszem ez is visszaadja az élményt, amelyet a Balti országok hangulata adott nekem.

Besztercebánya, Varsó, Észtország már mögöttünk, ez meg itt Lettország és Riga. A második Balti ország, amelyet ebben az északi nagy rohanásban érintünk.

Meseházikók, barátságos emberek, végre napfény, de olyan igazán szikrázóan gyönyörű, és hozzá tiszta levegő.

Mint az őrült úgy fotózom a Fekete fejűek házát, uhh milyen régi, milyen klassz… Hmmm…..ha előbb olvasok róla tudom, nem az eredeti, de annak pontos mása 1990-ből.

Na és miért fotóztam még, azon túl, hogy irtó látványos? Mert ez volt a nőtlen kereskedők céhének székháza, eredetileg még 1344-ből. Szegény feje, azaz téglái, 1941-ben megsérültek, így a szovjetek pikk-pakk a maradékot is eldózerolták, hogy aztán az utókor az eredeti tökéletes mására megépítse. ( Mása, itt a nehéz történelem miatt nem kedvelt név ) 

Megint magamban kutyagolok, és ha már kutya, hopp a Grimm mesefigurák, a kegyvesztett, gazdájuktól elhagyott, de kedves, jól ismert háziállatok. Itt áll egymás hátán a szamár, a kutya, a macska és a kakas, baráti szövetségben. Ők a Brémai muzsikusok és szobruk, a testvérváros Bréma ajándéka. Aki arra jár, bizony meg kell simogatnia e nemes orrok valamelyikét. Tapogatom én is az alsó röfi orrát… hátha szerencsét hoz! (Nehéz így utólag eldönteni ért-e szerencse azóta! Mondjuk rá, hogy igen, bár nem forintokban mérhető)

Miért Bréma? Albert brémai püspök, aki keresztes lovagok élén érkezett ide, 1201-ben várat építtetett. Ezt tekintik Riga alapítási dátumának. Innen a testvéri kapcsolat és a mese, no és a cuki szoborcsoport.

Ahogyan én is odaólálkodok - azt hiszem ez esetben ez a találó magyar szó passzol ide – egy arra járó japánnal fotóztatom le magam. Van Isten! Ha valaki, egy japán megérti a fotómániámat!

Svéd, orosz, német, szovjet…. Hát… az a fránya történelem! Mint a többi Balti ország ez is nyögte, tűrte,viselte balsorsát.

És persze templomok, no meg néhol különös emléktárgyak mindenfelé.

És  a park, amelynek hídján ott a szerelmesek lakatarzenálja

Ha már ajándéktárgy, minden létező kirakat előtt nyálcsorgatva álltam meg. GIccs vagy nem giccs, innen hoztam kis házikót, amiben mécses ég, ha akarom.

Riga, hangulatos  nagyon is élő város, igaz, egész utunk alatt itt sütött fel végre a nap, és ezt olyan szikrázóan tiszta levegőben volt alkalmunk élvezni, hogy tényleg csupa vidám és kedves dologra emlékszem.

Például a térre, ahol valami performansz okán, mindenféle "kővé vált" állatseregletet lehetett megvásárolni. Hogy ki vette meg őket, és hova tette utána arról fogalmam sincs, talán ezek a stílusos és dizájnos rigai kerti törpék.

Meglepődve olvastam, hogy Mihail Barisnyokov, világhírű orosz balett-táncos és Szergej Eisenstein orosz filmrendező is Riga szülötte.

Ahogyan Arkagyij Rajkin… orosz, színész, komikus is. Azért még néhányan emlékszünk: Vállámi ván! De nem az iggázi!

Idebiggyesztem a linket….. ma is aktuális… " Nem mondom, most is van vállámi... vállámi ván... de nem...az iggázi!"

Rajkin Vállámmi ván!