MINDEN KÉPHEZ VAN EGY TÖRTÉNET
Kétszer voltam férjnél, de egyszer se kellett volna. Egyszerűen nem voltam feleségnek való, és ezt szépen példázza egy könyvem címe az „Ausztrál feleség-féleség.
Talán a soha feledni nem akaró gondtalan gyerek- vagy kamaszkorom, vagy a meseszerűen megszépített évek miatt, de imádtam szabad és független lenni, miközben vágytam arra, hogy tartozzak valakihez. Tartozni azonban úgy szerettem volna, hogy megmaradjon a talán félreértelmezett szabadságom, a külön hálószobával, a privát szabadidővel és egyéb marhaságokkal. Marhaság? Ha a szívünkre tesszük a kezünket, pláne az évek múlásával, valljuk be, igenis jó az, ha testi és lelki nyűgeinkkel, gondjainkkal egyedül tudunk ágyba kúszni és csak magunk látjuk a reggeli ébredés következményeit. Persze sok együtt töltött év után talán jó lehet ez is… Milyen jó lehet valaki mellett „megöregedni”!… már sose tudom meg.
De én a meseszövő, az álomvilágban élő, a következő héttől, hónaptól, évtől még mindig valami világmegváltót váró őszülő királylány, mit szépítsem, nem voltam társnak való.
Mostanság a Tv-ben hallom egy általam egyáltalán nem kedvelt zenei stílus régen meghalt képviselőjéről, egy az alkoholba menekült, a húrokat foggal tépő gitárosról szóló híradásokat.
Ilyenkor felmordul a lelkem és eszembe jut az a férfi, akit másodszorra választottam férjnek.
A húrokat szaggató gitárossal zenélt, dobos volt anno. Semmi érdemem ez ügyben, ha csak az nem, hogy megpróbálok, utólag most emlékezni rá. Közel ötvenévesen lettem a „félesége”, és egyetlen képem sem maradt a fura Sydneyben kötött esküvőről, ahol egy pátoszos öreg, túlpúderezett francia nő esketett bennünket. Akkor még csak két napja érkeztünk a gyerekemmel, a jet leg-től állva, alva mondtam ki az igent, teljesen idegen emberek között. Én már akkor tudtam, nagy hiba, már megint egy nagy hiba. Vajon ő is tudta? Sose derül ki már.
Miért nincs képem? Ronda, haragos, igazságtalanul pocsék búcsúnk volt, mindent széttéptem, és kidobtam… ahogy ő is… Jobb volt nem emlékez
nünk egymásra. De azóta sok víz lefolyt a Dunán és a Harbour Bridge alatt az öbölben, és ő sem él több éve már.
Amikor a férjem lett, életének utolsó 15 évét kezdte meg. Hatvanon felül, egy Mercedes hűtőkocsival járta a Sydney bevásárlóközpontjaiban és a tengerparton működő kávézókat, sütizőket. Számomra megfejthetetlen lelkierővel szállította többek között azokat a magyaros töltésű speciális pie-okat, amelyeket a valaha volt saját catering üzeméből vett fel minden reggel. Hönig Catering. Ez állt az üzem tábláján, de az üzem már régen nem az övé volt.
Amikor közel 20 évvel ezelőtt hozzámentem, én a szüleimet gyászoltam és gyász-dühömben hagytam el az országot, ő az akkor már 10 éve halott fiát, a régi életét, a sikereit, az elúszott vagyonát gyászolta. Nem látványosan, „csak” azzal, hogy belebetegedett, hogy depressziós és életunt lett, hogy azt hitte – ahogyan én is – hogy ebben a „közös gyászban” talpra állunk a másik segítségével.
Nem így lett. Otthagytam, de lényegében ő is elhagyott, fogalmazzunk így.
Ki volt Hönig Rezső, akinek Ausztráliában a nevét úgy ejtették: Redző?
Volt egy világrengés, amely után megszületett egy zsidó fiú, akinek fogalma sem volt a származásáról, csak gimnazistaként árulta el egy barátja. A szülei megjárták a poklot és úgy döntöttek sem erről, sem arról miért volt, nem beszélnek a gyerekeiknek.
Ebben a közegben élt és nőtt fel és lett belőle zenész. A dob volt az ő hangszere és a kor, a hatvanas-hetvenes évek, bőven hozott számára sikereket. Abban az időben számtalan formáció született, együttesek alakultak, a zenészeknek átjárása volt egyikből a másikba, és ez nem okozott törést sehol.
Így volt pl. a Sakk-Matt együttes tagja, amely 1968-ban alakult és tagjai között olyan nevek voltak, mint Radics Béla (szólógitár), Csuha Lajos (ritmusgitár), Harmat Albert (ének). Az együttes két évnél is rövidebb története egyfajta átmenet a beatkorszakból a rockba. Rövid ideig Demjén Ferenc is énekelt itt.
Aztán lett a Korong együttes. 1970-ben alakult rock együttes, amelyet az 1969. december 20-án megszűnt Sakk-Matt együttesből Csuha Lajos, (ritmusgitár, ének) Miklóska Lajos, (basszusgitár, ének) és Dancsák Gyula (szólógitár, ének) alapított. Nem sokkal ezután szállt be Rezső is, a dobos.
A csapathoz tartozott még Miklós Tibor szövegíró. Ők öten hozták
össze a nagyhírű Jézus Krisztus szupersztár magyarországi bemutatóját.
A magyar ősbemutatón, 1972. január 18-án a címszerepet Csuha
Lajos énekelte. Miklóska Lajos Júdás, és Dancsák Gyula Kajafás
szólamát énekelte. A zenei alapokat is a Korong együttes adta.
Azután néhány felkérést kaptak, de amint sikeresek
lettek, a tiltott kategóriába kerültek, és ez vezetett azután végül a
megszűnésükhöz is.
De köze volt Rezsőnek a Faragó Judy István nevéhez fűződő, 1973-ban alapított fura nevű Szemek, Szájak, Szívek együtteshez, vagy a Sankó Beat Group-hoz, és zenélt Komár Lászlóval is.
A sikerek mellett Rezső Budapesten megnősült, az Andrássy úti (Népköztársaság útja) nevezetes farmerboltban ügyesen kavarta a farmer businesst, majd a feleségével annak kislányával, és a közös kisfiúkkal úgy döntöttek Sydney-be költöznek. Ott egy rokon várta őket, de a beígért támogatás nem volt elég a kezdéshez sem, így bár mindketten dolgoztak, azon törték a fejüket hogyan lehetne jobban élni.
Így jött az ötlet, az unalmas Pie-ok, sütik magyarossá tétele. Hiszen Rezső taxizás közben számtalan kávézóban járt, ez a Sydney-i beach partok legkedveltebb üzleti vállalkozása, és van belőlük számtalan. Előbb csak otthoni sütéssel kezdték, és az angol pie-nak nevezett tésztaféle közötti fűrészporízű és állagú ízetlen tölteléket cserélték fel magyaros, ízes töltelékre, aztán az otthon sütött magyaros pie-ok meghozták a sikert. Egyre többet rendeltek, majd megszületett az üzem, amely ontotta a magyaros ízeket.
Egyre jobban éltek, egyre több volt a pénz, Rezsőt elnyelte az üzlet, a business, a családtagok egyre távolabb kerültek egymástól, és ami a legszomorúbb ő is a fiától. Kamaszgyerek, aki az anyájához húzott, vele beszélt meg mindent, hiszen Rezső szigorú üzletember volt és ideje se sok. Aztán egy nap, amikor rajtakapta, hogy a 17 éves fiú cigizik, vita, harag, meg nem értés, és így találkozott utoljára a fiával.
Aztán csak a hír. A fiatalok egy beach parti hülyéskedésre indultak mozizás helyett, mert a moziban nem azt a filmet játszották, amit eredetileg meg akartak nézni. Egy hátul nyitott kisteherautóval zötykölődtek a homokos part felé mikor egy döccenőnél, a fiú leesett. Soha senki nem akarta felgöngyölíteni - bár volt tárgyalás - miért, hogyan, hiszen csak hülyéskedtek, nevetgéltek és eközben volt egy döccenő… Az életvidám, mindenki által kedvelt, széparcú, bogárszemű fiú sosem tért magához, néhány nap után lekapcsolták a gépről.
Utána csak éveken át tartó kanosszajárás következett. A végeredmény a catering üzem eladása, egy amerikai utazás, egyre rosszabb üzleti befektetések, válás, és magány, anyagi gondok.
Itt jöttem én a képbe. Mit hittünk? Hogy majd én, aki a szüleim után sírtam minden nap, vagy ő, aki sokszor elviselhetetlen szarkazmussal elegy ironikus, önmarcangoló humorával, a gyerekét és régi életét siratta hangtalanul, szóval, hogy majd mi „megmentjük” egymást? Esélytelen volt.
Hazajöttem, és mondjuk ki ez a döntésem, ez a házasság, ez a rossz döntés okozta életem legnagyobb veszteségét. Anyagi és lelki értelemben mindenképpen.
Később ő is Budapestre költözött. Elhozta a válási papírjainkat, előttem van, ahogyan kiimbolyog a cég ajtaján, majd az üvegajtóból még visszaszól: Ha tudok valamiben segíteni, szólj!
Akkor azt éreztem soha se kérnék tőle segítséget. Most is így gondolom, és fura kettős érzésekkel gondolok rá.
Életem legrémesebb szakaszának tanúja és szereplője, résztvevője volt, de a döntést, ahogy mindig, én hoztam meg.
Azt is, hogy hozzámegyek oda, és azt is, hogy visszaszaladok ide.
Mégis, most hogy a foggal gitárt tépő rockzenész neve oly sokszor hallatszik a médiában, legalább ennyi… hogy volt egy fiú, aki egy zárt, titkokkal teli világban nőtt fel, aki jót akart, dolgos és ügyes volt és jó dobos. Csak az élet, a sors, vagy a döntések… azok kiszámíthatatlanok…
Honig Catering - 398 Marion St #27 Condell Park New South Wales 2200 Australia… A cég, amely a nevét viselte sok éven át már nincs. Helyén valami raktár.
Szóval Rezső! Ott ahol most vagy éppen, elkezdheted az újat megépíteni, megnyitni. A fiaddal már rég megbeszéltétek, hogy az üzlet az üzlet, a cigi az marhaság, és hogy újrakezdeni mindig érdemes…
(A képek Rezső közösségi oldaláról)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lebloggoltam-hedisegek.blog.hu/api/trackback/id/tr8118701268
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
