Kispesten II. Világháborús, 250 kilós brit légibombát találtak, a Bozsik stadion átépítése során. Ezen az április végi vasárnapon hatástalanítják.
Rögtön Anyu jutott eszembe. A háborúban, pincében megbújva éltek Kispesten. Nagymamám, Anyu 8 éves kislányként és az öccse, néhány hónapos baba.
Nagyapám munkában. Kispest a háború idején, így például 1944-ben több alkalommal is kapott a bombákból, a közeli gyárak miatt, de ahogy Anyu mesélte, akkor éppen nyugodtabb napokat éltek. Szabadabban próbáltak élni, felóvakodtak a pincéből, de aztán aznap mégis muszáj volt lemenniük. Légiriadó volt, csak egy volt a bökkenő.
Nagymamám a kislányát, az én gyerek anyukámat elküldte a mai Templom tér közelében álló boltba, hogy hozzon tejet. Nyugodt napnak néztek elé, senki nem gondolta, hogy egy váratlan bombázás közeleg.
Anyukámat engedelmes, nyugodt, szőke copfos kislányt már a tejjel teli kannával érte a Templom téren a légiriadó.
Ő komótosan lesétált a tömeggel, a föld alá ásott közös bunkerba, és ott várta meg a bombázás végét. Nagymamám ez alatt a Petőfi utcai ház pincéjében őrjöngött, és a kisbaba mellől akart elrohanni anyuért.
A szomszédok fogták vissza, azzal, hogy anyu biztosan megy a többi felnőttel, de a babát nem hagyhatja nagymamám ott. Anyukám a légiriadó után nem sokkal feljött a föld alól a többi felnőttel együtt, és szépen hazasétált a tejjel.
Befordult a sarkon és a Petőfi utcaiak, de természetesen nagymamám óriási örömére sértetlenül hazasétált, kezében egy kanna friss tejjel. Arany drága Anyukám!
Talán ez a bomba akkor landolt itt, amikor te hazaindultál, kezedben a tejjel, és vitted az öcsédnek.
Reméljük az utolsó, ami arra az időre emlékeztet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.