Váradi Hédi. A keresztnév, amely az enyém is, amely név sokaknak így ismert. Én a nagymamámtól „örököltem” és tény, úgy, hogy Hedvig, többeknek idegenül hangzik, - joggal - és sokan azt gondolják ez férfinév. Hányszor jártam úgy, hogy megkérdőjelezték, ez az én nevem valóban? De ha simán Hédit mondok, akkor minden rendben.
Ő, Váradi is Hédi volt. Igazi nő, ízig- vérig nő. Édesapámmal egy évben, majdnem egy napon született 1929 szeptember 22-én, most lenne ő is 92 éves.
Ő is Hedvignek született és később váltott a jobban hangzó Hédire, a becenévre. A nevünk egyébként germán eredetű és harciast jelent.
Privát életét féltve őrizte, mégis, annyi teljesen publikus, hogy színinövendékként egymásba szerettek a tanárával, Bessenyei Ferenccel, aki ezért ott hagyta a „katedrát”, mert nem tartotta összeegyeztethetőnek kettejük kapcsolatát és a tanár- diák viszonyt.
Később megperzselődött a másik nagy férfi idol, Darvas Iván szerelmében is, de végül maradt Bessenyei mellett, bár 1963-ban mégis elváltak útjaik.
Eközben? Vagy ezután? Nem csak Hédi volt, hanem volt Júlia, Éva, Charlotte Corday, Stuart Mária, Cleopatra, Iphigeneia, Titánia is többek között.
A szakma, a színészet volt számára a legfontosabb, talán ezért is olyan fájdalmas, hogy az ország „első színházában” a Nemzetiben nem, vagy alig kapott szerepet a hetvenes évek közepétől.
Az alakját féltette, tornázott, speciális kenyeret evett, „tartogatta” magát és a tehetségét egy újabb felbukkanó nagy szerepre még, és valóban, még megtalálták, még felbukkant színpadon, filmen is.
Aztán legyőzte az a betegség, amelyet türelemmel és belenyugvással viselt.
Ha becsukom a szemem a nagy szerepek mellett ott van Tádé a kis malacka figurájának ártatlan kis hangja, a nagysikerű Mazsola bábfilm-sorozatból, és főként a vidám, és édes Irma hangja a Flinstone családból.
És ne feledjük, az ő hangján szólal meg magyarul Ingrid Bergman a Casablanca című filmben!
Végül egy színházi előadáson, a színpadon lett rosszul. Az utolsó fájdalmas szerep 1984 április 11-én érte utol, csendben, egy hosszú, tartással viselt betegséget követően.
Április 11, hmmm. A magyar költészet napja 1964 óta, és ez József Attila születésének napja is.
Amikor megtudtam, hogy ő is „itt van” a Fiumein, próbáltam megkeresni. Egy nyári napon, szokásos sétáim egyike közben a fejembe vettem, hogy én addig el nem megyek, amíg meg nem találom őt. Bóklásztam a sírja környékén, míg egy temetői dolgozótól, egy kertésztől kérdeztem merre lehet, mert valószínű, hogy mindig elmegyek mellette.
Hogy lehet ez? Egy ekkora színésznőkirálynő és elmegyek a sírja mellett?
Végül, valahogy ketten megtaláltuk az egyszerű családi sírt, ahol a rokonai, többek között édesapja mellett ő is nyugalomra talált.
Nem tudtam, de most olvastam, hogy a József Attila Színházban az „Imádok férjhez menni” című darabban ő énekelte először az „Engem nem lehet elfelejteni” című slágert. Jól énekelte, és jól is gondolta. Valóban nem lehet!
Váradi Hédi. Kislánykoromban egyszer a Bazilika környékén sétáltunk anyukámmal, és ő egy előttünk lépdelő gyönyörű nőre mutatott és halkan mondta nekem: Ott megy, látod? Egy csodás színésznő, a keresztneve akár a tied, Váradi Hédinek hívják. Úgy tudom, valahol erre lakik.
Nemrégen megtaláltam őt ebben a csodás sírkertben. Annyi idős lenne, mint édesapám, 92 éves.
Gyönyörű idős hölgy lenne, akihez fiatal színészek járnának tanulni, és aki még anekdotázna nekünk. Tudom, túlságosan nagy életkor, már nem is lehetne! Vagy mégis?
Ő is, akár apu, túl korán mentek el. Még itt lehetnének. Nem kellett volna itt megtalálnom sem őt, sem apukám létezésének nyomát, itt ebben a Fiumei úti temetőben.
Talán, lehetett volna, így is!
És mert újpesti lány volt, egy újpesti médiának a cikkét teszem ide.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
