...és ha a közösségi média bármit megenged...
Akarom-e a múltat így? Hmmm…
A minap jártam egy telekommunikációs cég ügyfélszolgálatán. Két huszonéves ifjú foglalkozott az ügyemmel, kedvesek voltak, és mosolygósak.
Közben egy másik pultnál egy nő ügyeivel foglalkozott egy másik csapat, és láthatóan mind a nő kutyáját ajnározták. Csípem én is a kis hergeberge tacsikat, persze én is figyeltem. Nézem a nőt, olyan ismerős.
Felcsillan a szemem, mondom a két velem foglalkozó ifjúnak… ÓÓÓ, hát ő Balázsovits Edit. Néznek rám értetlenül. Mondom a nevet újra. Széttárják a kezüket, és mosolyognak.
Mondom, ismert színésznő, a Vígszínház művésznője. Semmi reakció. A szülei Balázsovits Lajos és Almási Éva – folytatom - ki az kinek e nevek nem mondanak semmit? Ők. Újra széttárják a karjukat. Gőzük sincs, kikről hadoválok.
Még próbálkozom. Balázsovits Edit ismert, és kedvelt színésznője a Vígnek. Hjaaa… így a válasz… Hjaaa…persze…a táskájáról gondolhattam volna.
Miiii? Mittomén milyen táska volt vele, lehet egy G..cci, lehet egy másik, de …. kétségbeejtő.
Most egy közösségi oldalon, egy csoportban, (12.500 tag) amelyben régi képeket osztanak meg a tagok a többiek örömére, egy általam már ismert kép jelenik meg. Törőcsik Mari és rendező férje Maár Gyula, még fiatal korukban láthatók egy fotón.
És akkor jöjjön a hozzászólásokból néhány.
-Ki a fiú?
-Maár Gyula
-Nagyon vagány - sportos csajszi volt !
-Valóban sportos, melle egy száll se, ami akadályozza a mozgásba !!!
-Van előnye is - nem fog lógni ! Azért így is volt sikere a férfiaknál !
Nincsenek illúzióim. Főként, ahogyan a Színészmúzeumban felvilágosítottak úgy 10 évvel ezelőtt, amikor kérdeztem, hol van a temérdek kép, tárgy és miegyéb, amely anno itt látható volt.
Elmondták, hogy a művészek is élnek-halnak, nem lehet mindenkit kitenni, a padlás és a pince tele a tárgyaikkal, képeikkel…talán néha egy-egy tematikus kiállításon majd látni lehet őket… de jönnek az újabbak.
Hozzáteszem a Színészmúzeum a kezdetekkor igaz elég zsúfolt volt, de a falakon, a helységekben ott tolongott a teljes magyar művészvilág.
Anno arról igyekeztek gondoskodni, hogy ha csak egy fotó erejéig is, de ott legyen mindenki, hogy az utókor lássa, ki mindenki tette le a névjegyét a magyar film-és színházművészet világában. Most, hogy finoman fogalmazzak kissé túl szellősek a termek. Jó, tudom… a pincében és a padláson….
Mindegy is…nem tudom hol az igazság… biztosan középen… csak én vagyok sajnos ilyen vagy fekete, vagy fehér… ez van!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lebloggoltam-hedisegek.blog.hu/api/trackback/id/tr6218453611
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
