Lebloggoltam

Ez van! Elszállt az idő a fejünk felett, lettünk, ami lettünk. A valamikori Alföldi papucsos, trapéz farmert vagy, hasított bőr, alul ciframintás miniszoknyát viselő lányokból lettünk, ki ilyen, ki meg olyan.

Kicsit farnehéz, kicsit szemhéjlelógós, kicsit derékban erős, kissé ősz vagy éppen mindennek ellenkezője. Alakjára vigyázó, ultradivatos, fiatalos, csodálkozószemű friss fiatal hatvanasok, hetvenesek. Jó, nem mindenkinek ugyanazokat a géneket osztotta az anya- és az apatermészet, ezért kár kárálni.

Én például nem vállban, hanem valahol egészen máshol „erősödtem”, és ez nem az akaratomat jelenti.

Látom a többieken is, hogy lenne mit plasztikázni, meg tekercselni, fóliázni, aranyszálazni.

Mondjuk ki! Mindannyiunkon lehetne! Nincs az a hatvanas, hetvenes nő, aki pont ugyanúgy néz, ki mint régen. Legfeljebb küzd érte. Ki így, ki úgy.

Szóba került több fórumon az egyik Fabulon lány. Ő volt a manökenek és modellek közül az, akivel nehéz lehetett versenyre kelni.

A természet faragta, alkotta természetes alak, a csípő, a derék, a kebel, a váll, és hozzá a karok, a lábak és persze az arc. Emlékszünk ugye? Ki ne emlékezne a csodálkozó tekintetre, a hosszú seprűs szempillákra, a cakkos ajakra.

Én speciel egy fürdőruhájára emlékszem, amelyért vagyonokat adtam volna, ha nekem is lehetett volna olyanom. De nem lett, csak egy gyenge utánzatot sikerült levadásznom a belváros egyik butikjában egy kisebb vagyonért. Az összes spórolt pénzem ráment, és ráadásul flikkflakkosan elől volt a melltartórész zárható- nyitható, mit mondjak!

Küszködtem vele, de mi volt ez ahhoz képest, amikor az első szerelem hajnalán, más küszködött egy ugyanilyen záródású fehérneműmmel, amely nem könnyítette meg amúgy sem könnyű helyzetemet. Istenem, micsoda idők, tán igaz se volt!

Vissza a Fabulon lányokhoz! 1975-öt írtunk és a 18 éves én battyogtam a Dunára, a piros-fehér kockás bőrfelsőjű faklumpámban. (Klumpa szó eredete, német: Klumpen= fapapucs, vagy holland: klumpa=fapapucs)

Kezemben az elmaradhatatlan fonott szütyő, benne némi Mackó sajt, zsemlék, májkrémes konzerv, békebeli parizer, és paprikák. Benne még Durell könyvek, a heti Film Színház Muzsika, (ábrándozni a napon heverve majd a nagy művészek képeit nézegetve) és néha egy Ludas Mátyás. Várakoztam az Árpád hídnál a villamosra, hogy átvigyen a budai oldalra, ahol majd átpattanok a 34-es buszra.

Emlékeim szerint ott valahol láttam meg először a plakátot, a meztelen hátát mutató, farmert viselő fiatal szőke nő fotójával.

Ő is ugyanazt a márkát hivatott népszerűsíteni. Fiatal, tizenéves, akár én, és mégis… szájtátva néztem a plakátot, uff milyen farmer az ott, uff milyen jó a haja, és uff, milyen jó neki, milyen csini!

Pedig én is félig meddig szőke voltam, én is tizenéves mint ő, én is relatíve vékony még, és volt farmerem is, igaz egy semmi márka. Mondhatnánk a fotót látva, hogy „Hát ez aztán egy hát volt!”

Aztán most olvasom, hogy a plakát 1980-ban került ki, tehát időzavarban vagyok. Már pedig öt év az öt év, még abban az életkorban is. Ennek ellenére a fenti mondatok úgy igazak, ahogy leírtam, csak öt évvel később.

Egyébként ki emlékszik még a Fabulon szlogenre? „Fabulon a bőre őre, ezt használja nyakra, főre!” A hetvenes évek elején fejlesztették ki ezt a márkát, az akkor még „lánynevén” Kőbányai Gyógyszerárugyár” néven futó, ma már Richter gyárban. Ez előtt kis hazánkban csak a Caola volt az egyetlen magyar kozmetikai márka.

Nekem még Fabulissimóm is volt, isteni áttetsző gömb alakú üvegben volt a csoda. Imádtam.

Aztán az élet, a kor, a nyugati márkák agyonnyomták a Fabulont is, és 2008-ban bezárt a Colgate-Palmolive dorogi gyára, amely 1993 után gyártotta a Fabulon termékeit.

Szóval bár a termék ugyanaz, mégis más kategória mindkét Fabulon lány.

Mások, mégis a fiatalságom, a fiatalságunk, amely elszállt akár egy ámulat, mindez abból az időből, amikor egy Fa dezodor, vagy egy Atlantic szappan is kincs volt még, és amikor apukám nyugati útjainak legbecsesebb hozadékai a színes, ismert vagy ismeretlen márkákat hirdető nájlon szatyrok voltak, amikkel aztán flangálhattam a pesti utcán.

Könyv lett az egyik Fabulon lányból. Ősz haját büszkén viseli, a képeken a szeme a régi, de tudom, ő sem ugyanaz már, ha reggel a tükörbe néz. Egyikünk sem az.

A világ elfutott mellettünk, velünk, előlünk, kinek hogy! Lettünk, aki lettünk, voltunk, aki voltunk, és vagyunk, akik vagyunk.

Jó fiatalnak lenni, jó, selymes hajú, karcsú derekú, eperajkú, villogófogsorú, bársonyos bőrű fiatalnak lenni. Mégis most ennyi évesen, hogy a felsoroltak már a saját történelemkönyvem részei, azt mondom: Minden nyűgével, nyavalyájával jó volt akkor nekem, nekünk.

Azzal, hogy minden lassabb volt, mi is, a közlekedés is, az élet is. Azzal, hogy a nyár meleg volt, de elviselhető, hogy a nyári eső kitisztította a poros várost, de nem szétverte, hogy szidtuk, mint a bokrot a felsőbb vezetést, amiért nem lehet nyugatra menni és kevés a valuta, de nagyobb értéke volt egy Creme21-nek, mint ma egy aranyszálas pakolásnak.

Én is nyugis voltam, nem féltem a dunai telkünkön akár napokon át egyedül, mobil, vagy bármilyen telefon nélkül sem, mert nem kellett félnem. Jah és nem is unatkoztam.

Néha visszagondolok, hogy mi a fenével ütöttem el az időt, internet és mobil híján. 

Reggel összeszedtem magam, a ZIL-ek már dolgoztak nem messze tőlünk, a kavicsot termelték ki egy kavicsbányából, amely ma a Lupa Beach.

Reggelit gyártottam, aztán talán lementem a Duna partra napozni, elmentem bringázni - ezt napjában többször is - aztán a cukiban vettem fagyit, aztán elmentem a rántott husimért a csárdába, aztán megint napoztam, azután olvastam, aztán eljött a késő délután, locsoltam, összeszedtem a cuccaimat a kertben, aztán vacsoráztam, felmentem TV-zni és aludni, és talán úgy 9 tájban már aludtam is.

Minden nap ugyanez, és sosem volt unalmas. Mobil, laptop, internet nélkül. Szinte hihetetlen! Közben szomszédok, anya- és apapótlékok, néha egy barátnő eljött hozzám néhány napra, így teltek a 16, 17, 18 éves korom nyarai.

Ma feldobnám a talpam talán a második hét elején, de lehet hamarabb.

Milyen messze vitt egy Fabulon lány képe, és a frissen megjelent könyve!

Ma kinéztem magamnak az interneten egy hetvenes-nyolcvanas évekbeli „Ez a divat” évkönyv sorozatot. Több darab, egyben árulják, és azt hiszem, megveszem. Isteni jó lesz átnézni! Kissé régi, még a múlt századi, de kit érdekel! Én is az vagyok!