Streisand egy fogalom. A NŐ nagybetűkkel, és ebben benne van az az első ránézésre meglepő külső, amivel meghódította az egész világot.
Milyen is igazán ez a Streisand? Óriási egó, óriási önbizalom, óriási hang és tehetség?
Jöjjön itt néhány apróság, amellyel talán jobban meg lehet őt ismerni, talán kialakul a kép, az akaratos, sok esetben makacs, követelőző sztár képe, aki azonban taníthatná a ma oly divatos „brandépítést és stratégiát”.
Ahogy ő felépítette a karrierjét, az igaz profira vall.
Azonban ehhez kellett az a mérhetetlen tehetség, szorgalom, elhivatottság a művészetben, a maximalizmus és profizmus elegye, amivel ő rendelkezik. No és ami a legtöbb talán, az az egészséges önbizalom, amellyel igazgatta pályája kezdetét.
Node nézzük, kicsoda is Barbra Streisand nagy „slágvortokban”, azaz nagy vonalakban, és messze a teljesség igénye nélkül.
- A külseje babaként sem volt túlságosan előnyös. Születésekor villanykörtére emlékeztető feje aránytalanul nagynak látszott a testéhez képest. Kétéves koráig egyetlen szál haj sem nőtt ezen a fura fejen.
- Ritkán sírt, de különleges szemeivel a körülötte lévő világot pásztázta angyali türelemmel. Később ő maga azt állította, hogy a Marsról pottyant ide a földre.
- Mindössze 15 hónapos volt, amikor apja 39 évesen agyvérzésben meghalt. Ettől kezdve a szegénység lett otthonuk új lakója. Iszonyat, de tény, hogy „Barbra első „babája”, egy öreg meleg vizes palack volt.
- 14 évesen fedezte fel a mozit magának, és onnantól minden szombaton ott, a moziban költötte el a zsebpénzét. Heti egy előadásra volt elég a pénze, ezért az előadások között elbújt a wc-ben és csak akkor bújt elő újra, ha már elindult a film.
- Filmsztár akart leni, de anyja kegyetlenül adta tudtára, hogy túlságosan csúnya.
- 14-ik születésnapjára (egy napon született Shirley McLaine–nel, és együtt ünneplik általában a születésnapjukat) az Anna Frank naplójának színházi előadására kapott jegyet. Akkor eldöntötte színész lesz, méghozzá a legjobb, hiszen a darab bármelyik szerepét sokkal jobban el tudná játszani.
- Lee Strassberg színiiskolájába jelentkezett az érettségi után, oda, ahová olyan nevek jártak, mint James Dean, Marlon Brando, Paul Newman, Marilyn Monroe. Előtte felvett egy általa kreált művésznevet, amely elég cifrán hangzott. Angelina Scarangella. Nem ez volt az oka, amiért nem vették fel, de a döntést erősítette, hogy az elutasításkor hangos zokogásban tört ki.
- Első fellépései helyszínén rajongóinak a legkülönfélébb meséket találta ki hol született és nevelkedett. Egy boltban meglátott csomag füge adta az ötletet, hogy előbb Szmirnát, majd Madagaszkárt jelölte meg születési helyének, hozzátéve: „De Rangoonban nevelkedtem!”
- Pályája kezdetén egyik igazán jelentős rajongója John F. Kennedy az Egyesül Államok elnöke hívta meg a Fehér Házba énekelni. A műsor utáni beszélgetésük közben az elnök megkérdezte tőle, hogy mióta énekel. Barbra válasza az volt.
„Körülbelül annyi ideje, mint maga elnökösödik.”
A "Funny Girl" sikere után nehezen viselte a hirtelen jött népszerűséget, azt, hogy a haját simogatják, hogy megérintik, hogy egyszerűen Barbra-nak szólítják, olyanok, akik nem is ismerik. Fiatal lányok a Streisand frizurát hordták, utánozták őt, hiszen ő volt maga a nagy AMERIKAI ÁLOM, a lány, akinek Brooklynból sikerült sztárnak lenni.
Amikor Margit hercegnő New Yorkba látogatott, egy akkoriban híres rock csillag megígérte neki, hogy összehozza Streisanddal, akinek a dalait a hercegnő kedvelte. Mindenki kíváncsian várta az eseményt, ahol a világ legrosszabbul öltözött hölgyeinek listáján első helyezett Margit hercegnő, és a második, Streisand találkozik majd. Barbra sokat késett, és érezte kissé mentegetőznie illik, ezért azt mondta:
” Egy kibaszott forgalmi dugóba kerültem.”
Ezek voltak első szavai a királyi fenséghez.
Az angol sajtó egyébként ellenségesen viselkedett a színésznővel szemben, hiszen a nagyszájú Barbra több hibát is elkövetett velük szemben.
Például, amikor azt nyilatkozta, hogy ugyanannyit keres, mint a Beatles, csak neki nem kell négyfelé osztoznia.
Mindezek ellenére egy fantasztikus premiert bonyolított le Londonban, ahol mindenki ott volt, aki számított, többek között Margit hercegnő, aki az elsők között gratulált neki, ezzel is cáfolva, hogy az első találkozásuk miatt haragudna rá.
Első férje, fiának apja Elliott Gould - aki maga is színész volt, többek között az "Irma te édes " című filmben szerepelt - sokáig meghatározó férfi volt az életében, de válásukat követően is jó kapcsolatot ápoltak és nem csak a fiúk kedvéért.
A „Funny Girl” filmváltozatában Omar Sharif lett a befutó férfifőszereplő, mert a kiválasztott, az akkor 42 éves Frank Sinatra számára a szerep túl kicsinek bizonyult.
Omar mesebeli herceg volt a filmvásznon, a nők kedvence, és amikor bemutatkozott Barbranak, azt mondta mély meghajlás és kézcsók kíséretében:
„Amerikába jövetelem fő célja az volt, hogy Önnel megismerkedhessek.”
Barbra és Omar első filmbeli csókját az újságok címlapja hozta nemsokára. Másnapra kitört az arab-izraeli háború. Egy zsidólány és egy egyiptomi fiú szerelme a filmvásznon ebben az időben, ok volt arra, hogy Omarnak majdnem mennie kellett.
Streisand humorára mutat, amikor egy interjú során azt nyilatkozta:
„Azt hiszik, hogy Kairó fel van háborodva? Látnák csak a levelet, amit én kaptam az anyámtól!”
Nappal a forgatáson, éjjel az ágyban volt övé a kor egyik legvonzóbb férfija.
Ezzel a filmmel végre filmsztárnak érezte magát Streisand. Abban az évben Katherine Hepburnnel együtt, azaz megosztva kapta meg a legjobb színésznőnek járó szobrocskát.
Ahogyan anno Audrey Hepburn a „Római vakációval” bebizonyította, hogy igen, lehet első filmmel OSCAR-t kapni, most Barbra is igazolta.
Gene Kelly rendezőként a „Hello Dolly”-ban megérezte, hogy Streisand ösztönös zsenijét nem szabad visszafogni. Bár azt a hírt hallotta, hogy Streisanddal dolgozni iszonyú nehéz, mégsem gondolta, hogy a forgatás során a legfontosabb feladat az lesz, hogy Streisand és a másik főszereplő, Walter Matthau között a villámhárító legyen.
A forgatás első napján a szarkasztikus humorú színész, Matthau odasétált Streisandhoz és így mutatkozott be:
„Barbara Harrishoz van szerencsém? Gratulálok az orrműtéthez, remekül sikerült.”
A piszkálódás mögött Matthau szakmai féltékenysége állt. Egy Oscarral, és 30 filmmel a háta mögött, félt a nála 22 évvel fiatalabb, éppen szárnyát bontogató színésznőtől.
Barbrának nem volt könnyű dolga, hiszen szerepe szerint egy idősebb özvegyasszonyt játszott, és túl fiatal volt ehhez a szerephez, ezt mindenki tudta. A forgatás egyik napján 1968 június 5-én gyilkolták meg Robert Kennedyt, és ez természetesen hatással volt a forgatási napra… egyetlen kivitel Streisand volt, aki ugyanúgy végezte a dolgát, mint addig.
Streisand rendszeresen és folyamatosan beleszólt a rendező Gene Kelly munkájába, igaz sok esetben beszólásai, ötletei helyénvalóak voltak.
A bemutató után Matthau erről úgy nyilatkozott:
„A Hello Dolly nem is olyan rossz, ha számításba vesszük, hogy ez az első film, amit Streisand rendezett.”
Streisand szerette a férfiakat és azok is szerették őt. Filmbeli partnerei szinte kivétel nélkül a szeretői, szerelmei voltak. Amikor elérte a 47-ik évét elgondolkodott egy furcsa párhuzamon.
Judy Garland, akinek az utódjaként is emlegették egy időben, és Edit Piaf zaklatott magánélete nyitott könyv. Garland élete végén az ital, a drogok és a férfiak lettek a legfontosabbak. Utolsó férje a fia is lehetett volna.
Piaf az ötvenes évek elején olyan sokat dolgozott, hogy két sofőrt is tartott. Mindkettő a szeretője lett és mindkettőből sztárt csinált. Charles Aznavour és Gilbert Bécaud a volán mögött, a színpadon és az ágyban is bizonyítottak.
Streisand belátta ugyan ő is öregszik ugyan, de a vágyai nem.
Streisand a pénzével is takarékosan bánt. Egy alkalommal egy film forgatása után Vincente Minnelli csodás ezüst teáskészletet kapott Barbarától ajándékba, de a készletből hiányzott a cukortartó. Mikor Minnelli szóvá tette, Streisand közölte, minek neki cukortartó, hiszen úgyis cukorbeteg, és ő így sokkal olcsóbban jutott hozzá a készlethez.
Barbrának volt egy olyan kapcsolata, amely az újságok címlapján örökké szereplő Burton-Taylor házaspárt is kiszorította az első helyről. Streisand magáénak tudhatta Pierre Trudeau, Kanada miniszterelnökének szerelmét. Benne látta meg Streisand azt a társat, akiben végre a szellemi partnert is megtalálta.
Azonban Streisand nem volt az az asszony, aki visszavonultságban tesped majd, de Trudeaut sem lehetett volna elképzelni, ahogyan Hollywoodban mosolyog a filmsztár háta mögött. Végül mindketten tudták választaniuk kell, Trudeau Kanadát választotta.
Amikor Streisand megnézte a Love Storyt, rámutatott a főszereplő Ryan O’Neal képére és azt mondta: „Ezt akarom!”
A szőke, jóképű színész 29 éves volt ekkor, mindössze 1 évvel volt idősebb nála, de fiatalabbnak látszott. Ő lett a "Mi van Doki" című filmben Streisand partnere, és persze az ágyában is helye volt. Ez a jópofa, humoros történet, a zenetudós és a kelekótya diáklány története, amelyet 1971-ben forgattak, állítólag 66 milliót hozott a konyhára, miközben mindössze 6 millióból forgatták. Óriási siker volt.
Az „Ilyenek voltunk” főszerepe állt legközelebb Streisandhoz. „Ez valóban én vagyok.”.
A filmgyár először Ryan O’Neal-t akarta a férfi főszerepre, azonban az ő és Barbra kettősét már ismerte a közönség, a tény, hogy O"Neal szőke, nem volt elegendő a szerephez. Most Redfordot akarta Streisand, de ő kemény diónak számított. A szerepet kicsinek érezte, és a politikai felhang sem kedvezett számára. Amiért mégis elvállalta, az a rendező, Sydney Pollack személye volt, hiszen ők ketten testi-lelki jó barátok voltak.
Az „Ilyenek voltunk” nem csak politikai film volt, hanem a szerelem múlékonyságáról is szólt.
Sydney Pollack azt mondta:
„Mindjárt a forgatás kezdetén tudtam, hogy a közönség szívében egyetlen emlékként az ágy-jelenet fog megmaradni. Ebben a pár percben Streisandnak önmagát kellett felülmúlnia.”
Aki látta a filmet és ismeri a történetet tudja, ez is sikerült Streisandnak. Ebben a bizonyos ágyjelentben Streisand eljátszotta, megélte, hogy az a gyönyörű férfi, akit Redford játszott, ilyen elérhető közelségbe került hozzá, hiszen Redford valóban tetszett neki.
A film végén egyetlen szó nélkül engedik el egymást, mert a Redford alakította Hubble, akit elképzelt magának a lány, tulajdonképpen sosem létezett. Ez talán Streisand legjobb filmje, és ugyanakkor talán Redford volt az egyetlen "szépfiú" a sorban, akivel mindössze munkakapcsolatot tudott kialakítani.
Végső soron Streisand privát életét, beleértve a férjét is, ismert és jóképű, igazi filmes „Deldongók” kísérték.
Barbra Streisand művészete kimagasló, ahogyan tehetsége és kitartása, szorgalma is. Igazi stratéga. Egészen fiatalon elhatározta, hogy semmi más, mint színésznő lesz, sőt sztár.
Ahonnan ő indult, onnan egy valódi amerikai álom az övé, Mert megvalósította, sztár lett nem is akármilyen. Dalok, lemezek, színpadi sikerek és filmszerepek sokasága mellett ma már - leírni is fura - 77 éves.
A „régi nagyok” közül együtt dolgozott Gene Kellyvel, Vincente Minnellivel (Liza Minnelli apja és a Judy Girland férje), de Walter Matthau is partnere volt.
És hát igen, aztán jöttek korosztálya legszebbjei, azok a férfiak, akik miatt a nők gondolkodás nélkül váltottak jegyet a mozikba. Partnerei közül sokan, ideig-óráig a privát életben is partnerei voltak. Kinézte, megszerezte, megkapta őket.
Valami őrületes nőiesség sugárzik belőle, nem báj, nem valami cicababa nyálasság, ő maga a nő, a nagy orral, a szinte fülcimpa nélküli füllel, a távolálló, de igéző szemekkel.
„Nagyon csúnya vagy”- mondta neki az anyja, amikor kiderült, hogy színésznő akar lenni. Tényleg nem volt szép, és már sztársága idején is szinte úgy látjuk, hogy annyira csúnya, hogy már szép… de a hang, a játék, ahogyan megél egy szerepet, utánozhatatlan és gyönyörű nővé teszi őt.
Egyetlen fia felvállaltan meleg, tehetséges, művész, jóképű férfi. Színész, rendező, író producer és zenész. Mi más lehetne két ilyen szülő mellett.
Ja, és a végén. Emlékszel, hogyan lubickol abban a kissé híg, kissé gyagya, de ragyogó szereposztású a „Vejedre ütök”, és az „Utódomra ütök” című filmekben? Naná, hogy ott is ő a NŐ, a már nem éppen ifjú, de a nőiességet és a szexet nem nélkülöző, sőt tanító sexterepeuta, Dustin Hoffmann oldalán.
Szóval van még kétségünk afelől, ha Streisand énekel, ha játszik, ha csak úgy VAN, az azt jelenti, hogy ő „A NŐ”?
Mindezt Bradányi Iván színes életrajzából tudtam meg, és adtam tovább.
