Róla, pláne egy könyvével kapcsolatban, hogy lehetne röviden? Mindig is szerettem. Előttem van, ahogyan Sarkadi regényéből forgatott TV játékban „A Gyáva”-ban játszik Tordai Terivel.
Vagy, amikor a Madáchban a „Mégis kinek az élete”-ben láttam, és abban a híres Othelloban, ahol Bessenyeit lejátszotta, pedig őt nem volt könnyű! Kiváló színész, vonzó külsővel. Persze, hogy akkor is emlékeznék, ha nem lenne olyan jó színész!
Hosszú évek óta olyan színészpárt alkotnak gyönyörű feleségével, Piros Ildikóval, ami ritkaság. Sinkovits és Gombos Kati jut eszembe róluk. Két szép ember, pletyka, és botránymentes házassága, és szerelme.
Könyvvadászataim során, egy antikváriumban kezembe akadt egy könyve, kissé megtépázott borítóval, az 1986-ban kiadott „Királyok az alagútban „címmel.
Még fiatal, még mindössze 42 éves ekkor, de már a meghatározó szerepeinek egy része mögötte van. Kényeztette a szakma, de meg volt rá minden indoka.
Azt, hogy Huszti Péter milyen jól ír, eddig nem tudtam! Ragyogó szófordulatok, isteni humor, érzelmeket nem tagadó mondatok. Íme, még egy dolog, amiért szeretni kell Huszti Pétert.
Miután mindig idézek a könyvekből, most is így teszek, de hogy őszinte legyek nehéz dió. Az egész könyv mehetne ebbe a blogbejegyzésbe. Most mégis megpróbálkozom visszaadni a hangulatát, bár, ha valaki, valaha, valahol hozzájut, olvassa el egészben. Olyan, mintha Huszti Péter ott ülne vele szemben és neki mesélne…
Kis villanás a könyvből, egy filmszínész „könyörgése”
„Évek óta kacérkodom a gondolattal, hogy egy folyamodványt juttatok el a filmgyár nagyra becsült vezérkarához, miszerint – alulírott – a sok gyönyörű, de meglehetősen strapás szerep után, tisztelettel kérvényezek egy filmszerepet, amelyben nem kell rekkenő augusztusban bundában, kucsmában telet játszani, a novemberi dermesztő Balatonban júliusi önfeledtséggel lubickolni; sártengerben, ömlő esőben, agyba-főbe verni a legjobb barátomat, bányatűzben fuldokolni, lőni, szúrni, vágni, máglyára menni, főbe lövettetni, akasztófán kiszenvedni.”
Mindezt a Kálmán Imréről szóló film forgatása előtt gondolta, és boldogan vállalta el az említett címszerepet.
A film forgatása közben azonban számtalan bajusz, és hajváltoztatás kínjain kellett átmennie, bár mint írja ez semmiség volt az arcbőr öregítéséhez. Ez a művelet volt a legrémesebb a szemek és azok környékének öregítése, ráncok mélyítése miatt.
„ Ehhez az aprólékos, közeli képekben is hiteles arcöregítéshez előzőleg gipszmintát kell venni, vagyis egy halotti maszkot kell készíteni rólam.”
„ Orvosi köpeny került rám, majd egy nagy partedli, fejemre egy szorosan záró úszósapka, és már pakolták is a képemre a több kilónyi gipszet. Orrlyukamból – üdítőitalok fogyasztásához való – szívószálak meredeztek, nehogy megfulladjak.
Szám szorosan összepréselve. Megbeszéltük, ha rosszullét vagy fulladás környékezne, jobb kezemet feltartom, és ők azon nyomban lekaparják rólam a rakományt, s kiszabadítanak a szokatlan kalodából.”
A hosszú ideig tartó száradást követően leszedték róla a maszk nagyját, a maradékot keserves tortúrával szintén leszedegették.
Nemsokára azonban kiderült, hogy egy szobrász fiú kezében megrepedt a kincset érő kiöntésre váró maszknegatív, azaz lehetett elölről kezdeni az egészet.
Az újabb szekatúra alatt, hogy a művész figyelmét eltereljék, szórakoztatására az egyik sminkes lány egy színes magazinból Huszti Péter asztrológiai jegyének, a bikának arra az időre vonatkozó horoszkópját kezdte felolvasni.
Bár a művész beszéd lehetősége híján kézmozdulatokkal jelezte, hogy nem akarja hallani, a lány belekezdett:
„ Vigyázzon a bika! Jobb, ha nem akar semmit. Nem ugrál, nem megy sehová, nem kezd semmibe. Mert ahová lép, ott fű nem terem. Munkája, bármivel is foglalkozik, csődtömeg. Családja otthagyja. Karrierjének, ha időlegesen is, vége! Hosszú idő kell, míg türelemmel és alázattal visszatornázza magát.”
A horoszkóp intelmei ellenére a forgatás már másnap elkezdődött, a film pedig ismert dolog, nagy siker lett.
Ahogyan a könyvben olvasom,
„… ma is használatos a kedves, elnéző vállveregetés, ha színészekről kerül szó, néha rajongó, máskor cikiző dallammal:
- Mit vársz egy olyan embertől, aki este hétkor papírkoronát nyom a fejébe, és elhiszi, hogy ő a király?!
Ez jól hangzik, közben elgondolkodom. Szerepek és az a bizonyos „privát”. Míg világ a világ dilemma, hogy egy színész vagy színésznő mennyire legyen privát, olyan, mint a többi, hétköznapi, nem művészember. Lehet-e például egy szatyrot cipelve loholnia az utcán?
Huszti Péter első feleségével, Dőry Virággal készített interjúban hallottam nemrég, hogy lehet, de akkor, ha így látják a művészt „privátban”’, a színpadon is mindig a „kezében lesz az a szatyor”.
Csapongok, de a minap egy TV sorozatban feltűnt egy hatvanas éveiben járó szép színésznő. Felvillant egy balatoni nyár, talán 1977, vagy 1978 lehetett, amikor a badacsonyi strandon átvonult, és belibbent a vízbe. Nyurga, szép alakú, hosszú lábú, szép arcú lány volt.
Most pedig ott láttam a képernyőn 40 évvel később. Igen, színészek privátban, vagy szerepekben, filmek és színdarabok, sok esetben könyvek is emlékeztetnek mennyi év elszállt, és szinte észre sem vettem.
Vissza Huszti Péter könyvéhez. Gondoltuk-e, amikor a „Mégis, kinek az élete?”, című előadást néztük, hogy milyen kínkeserv lehet eljátszani a főszerepet? Olyan jól játszotta Huszti, hogy a szerep szerinti fiúval együtt érezve a színész szenvedése eszünkbe se jutott.
Vajon neki milyen keserves volt ez a mozdulatlanság estéről estére több száz néző előtt. Most megtudtam.
Ken Harrison a 38 éves szobrász, egy közúti baleset során megsérült, és szakadt gerincvelővel, bénán feküdt az ágyban. Ahogyan ő fogalmazott a darabban:
„Bíró úr, én nem akarok meghalni, de élni sem akarok mindenáron. Persze, hogy szeretnék élni, de valójában már régen halott vagyok. Csak elismertetni szeretném ezt a tényt az orvosokkal.”
Ahogyan Huszti írja a könyvben, az előadás utáni beszélgetéseiken nem a színházról, vagy a szerepről fecsegtek, sokkal inkább a méltóság, a szabadság és az élet-halál kérdéséről.
A művész a próbák során döbbent rá, hogy a szokásos színészi gesztusokat, mozdulatokat, nem használhatja majd, hiszen ezt a darabot gúzsba kötve kell eljátszania.
Ebben a darabban:
„A szellem küzdelme, az értelem őrjöngése, a gyors, szikrázó válaszok, a kínosan, néha kegyetlenül sebző összecsapások azt az egészséges Harrisont idézik, aki volt, és nem azt, ami lett.
Elhatároztuk, hogy úgy fogunk próbálni, hogy én a betegágyban fekszem ugyan, de kezem, a testem, gerincem működő, élő; néha nagyokat rúgtam a takaróba tehetetlenségemben, és még így is minden jelenet után kimenekültem az ágyból, körberohantam a színpadot, s minden szabad öt percre is, amikor a darabban a kórház másik helyisége szerepelt, trappoltam az emeleti büfébe, ácsorogtam egy kicsit, majd nyargaltam le a lépcsőn, kissé megkönnyebbülve, szenvedésem színhelyére.
Tudtam pedig, hogy az előadásokon ezeket a jeleneteket is bénán kell végigfeszülni.”
Eközben – ahogyan írja – a színdarabban őt körülvevők – szempillát halásztak ki könnyben úszó szeméből, vizet adtak neki, felváltva törölgették, púderozták, a kánikulai napokban jeges ruhát tettek zakatoló szívére, párnáját igazgatták, emelgették, forgatták.
Szerepeiben megélt halálnemeiről így ír bő iróniával:
„Alig van olyan halálnem, amiben ne múltam, ne nyúltam volna ki színészéletem közel 20 éve alatt. ( 1986!!) Elégtem máglyán, elpusztultam mérgezett kardtól, fölfordultam arzénes víztől, lelőttek, felvágtam az ereimet, eresztettem önszántamból golyót a fejembe, felakasztottak, lefejeztek, kiheréltek, vízbe öltek.
Belefáradtam. Azon tanakodtam, hogy kérhetnék felmentést – legalább egy-két évre – a halálok alól, hogy könyöröghetnék, könnyű, felhőtlen vígjátékokért, s lám, a sors másképp döntött. Most lelkesen, őrjöngve, hisztérikusan a halál jogaiért harcolok.”
Ebben a könyvben szó esik szerepekről, kollégákról, városokról, emlékekről, nem csak „A Huszti”-ról, és mégis róla szól, hiszen minden szó az övé.
Huszti Péter. Csak a Madách-ban 70 prózai darabban játszott, 6 könyve jelent meg, díjai száma számtalan… nekem pedig „A Huszti”, a jóképű, sármos, tehetséges fiatal színész, mindegy ma mit mutat a naptár…
..és ide a végére, minden, ami Huszti: http://husztipeter.hu/aktualis/aktualis-esemenyek/
