Liv Ullmann. Norvég születésű színésznő. Olyan sztár, aki sosem plasztikáztatott, ráncait és éveit felvállalva lett szép, idős színésznő. Különösen érzékeny, finom lelkű, őszinte asszony, és művész.
Egy hasonló tulajdonságokkal bíró férfi volt életének legmeghatározóbb szerelme. Ő volt Ingmar Bergman. "Európa Hollywoodjának" sztárjai, csak kevésbé zajosan, és valahogy nagyobb művészi méltósággal, több és mélyebb érzéssel!
Ullmann két önéletrajzi könyve, (Változások, és Választások címmel) olyanok, amelyeket, ha elolvasok, nem teszem vissza a polcra. Néha újra előveszem és belelapozok. Ahogyan ez a gyönyörű mosolyú, tiszta érzelmű nő írni tud szerelemről, férfiról, nőről, induló és elmúlóban lévő kapcsolatokról, úgy talán senki sem.
A mondatai visszacsengnek! Én is mondhattam volna, vagy éppen te! Helyettünk is ő mondta ki!
1938-ban született Tokióban, és tudja, az első percek, a feje felett elhangzó mondatok hogyan befolyásolják egész női létét, életét.
„Tokióban, egy kis klinikán jöttem a világra. Mama emlékszik rá, hogy egy egér szaladt át a padlón, amit ő jó jelnek vett. Az ápolónő pedig lehajolt hozzá és szánakozva suttogta: „Sajnos csak lány. Talán jobb lenne, ha ön mondaná meg az urának. „
Egész életében fájdalmas gyerekkori emlékekkel volt tele, félt a sötéttől, mindig félt nehogy valaki megtámadja
Az eső férjét Jappénak hívták. Fiatalok voltak, öt évet éltek együtt. Ullmann a férfihoz való viszonyát talán ez a pár mondat jellemzi legjobban:
„Néha egy-egy üveg vörös bor mellett nagyratörő terveket kovácsoltunk a jövőről. Én az ő gyereke voltam, és nem is tiltakoztam, hogy akként kezeljen engem. Egy álló napon át nem állt szóba velem, mert közöltem, hogy szeretnék gépkocsi jogosítványt. Az volt a véleménye, hogy ez olyan felelősség, amit én nem bírok elviselni. Önállótlan voltam, és boldog, hogy ő az erősebb és megvéd engem.
…Öt évig voltunk házasok. Ilyen fiatal nem lehetek senkivel se, soha többé.”
A férfival jó barátságban maradnak, és egy találkozásukat így írja le:
… Felkeres egyszer a kislányával a nyaralómban. A kicsi két éves. Sétálnak a sziklás úton, én meg az ablakból figyelem őket, és sírok. Fogja a kicsi kezét, mutogat neki ezt-azt, és magyaráz a gyereknek. Ó, mennyi türelemmel! És a kicsi milyen biztonságban van mellette! Jappénak ezt a mosolyát én nem ismertem.
Felmerült a lehetősége, hogy ő legyen Karen Blixen az az asszony, akinek az élettörténetét a „Távol Afrikától" című filmben láthattuk. Végül nem vele, hanem Meryl Streep-pel forgatták le, nagy sikerrel.
Életének egy szakaszában valóban megérinti Hollywood. Los Angeles és Norvégia között repked, TV showkban lép fel, a „Suttogások és sikolyok” című nagysikerű, a hetvenes években oly különlegesnek számító film sikerében lubickol. Számtalan díjat kap. Közben ő a norvég Nóra, (Ibsen) turnézik a szereppel, lényegében beutazza az egész világot.
Ingmar Bergmannal való kapcsolatát nem véletlenül egy olyan regényrészlet érzékelteti a legjobban talán, amely régi házukkal, otthonukkal kapcsolatos ….és persze, ahogyan azt Ullmann megfogalmazza:
A kezdetek
„Az első nyár zavartalanul boldog volt. A „Persona”-t forgattuk a szigeten. Hőség volt. Én megéltem egy másik embert: ő megélt engem. És erre nem sok szót vesztegettünk. Meztélláb jártam a porpuha homokban, és azt hittem, ő lélegzik a lábam alatt.
A forgatási szünetekben napokon át hevertem a földön és olvastam. Teljesen bódult voltam.
Soha nem gondoltam rá, mi lesz a kapcsolatunkból. Mintha napból szőtt lágy falak vettek volna körül és vágy és boldogság.
Soha nyár nem lesz ehhez hasonló. Ballagtunk végig a parton; nem beszéltünk, nem követeltünk, nem féltünk.
Egyszer messzire eltávolodtunk a többiektől, és egy magaslatot találtunk szürke kőzetből, mögötte nagy csíkban pusztaság. Leültünk, és néztük a tengert, amely ezen a napon tükörsimán terült el a napsütésben.
Megfogta a kezem, és azt mondta: - Tegnap éjjel azt álmodtam, hogy te meg én fájdalmasan egymáshoz vagyunk kötözve.
Arra a helyre építette a házát, ahol ültünk. És ez megváltoztatta az életét. Az enyémet is.”
Már jó ideje nem él együtt Bergmannal, aki azóta megházasodott, de a férfi ugyanott, a régi szigeten „kettejük szigetén” él, ugyanabban a házban, ahol annak idején ők voltak boldogok.
Egy alkalommal ellátogat oda, Bergmannal közös lányukkal együtt. Bergman és az új asszony, mindketten kedvesen és örömmel fogadják.
..és ahogyan Liv Ullmann érez...
A befejezés
„…Linn és én, egy napon ismét a szigetre megyünk, ahol réges-régen hosszú ideig éltünk. Linn a nyarat az édesapjával és annak jelenlegi feleségével fogja tölteni. Én csak néhány napig időzöm ott. Mindenekelőtt azért megyek, hogy Ingmarral találkozzam, és hogy a szigetet viszontlássam: érezni akarom, mennyire összenőttem ezzel a szigettel. És találkoznom kell néhány emberrel, akik valaha közel álltak hozzám. Szeretném viszontlátni a kedves kutyát is.
…Ingrid, a felség, az ajtóban áll. Napbarnított, és boldognak látszik-, hosszú haját szalag fogja össze. Hasonlít, egy másik asszonyhoz, aki valamikor ugyanebben az ajtóban fogadta a vendégeket. Gombócot érzek a torkomban. Észreveszem, mennyivel több a biztonságérzete, mint annak a másiknak, mennyivel nyugodtabb, oldottabb. Jó ezt tudni. Linn nagyon szívesen jön ide, részben ő miatta is.
- Téged a vendégházban szállásoltunk el -mondja.
-Nagyon örülünk a látogatásodnak. Pezsgőt is vettem.
Összeszorul a torkom. A férfi szó szerint ezt mondta a kocsiban, miért hogy mélyebben érint, amikor az asszony mondja? Tudom, hogy sose leszek képes megmondani, milyen hálás vagyok neki - nem csak azért, mert érzem Ingmar barátságát -, hanem mert ő tette lehetővé számomra, hogy visszatérjek erre a helyre, amely hosszú időn át az én otthonom volt.
Semmi nem változott. Még a bútorok is régi helyükön állnak. A kör bezárult. Semminek nincs vége.”
Hmmm? Lehet ennél szebben és egyszerűbben megfogalmazni múltat, emléket, érzelmet, ugyanazon egy időben élő és múló érzelmet, vagy fájdalmat?
Vajon miért, hogy egy Szabó Lőrinc idézet jut eszembe?
Köd előttem, köd mögöttem,
Isten tudja, honnan jöttem.
Szél hozott, szél visz el,
minek kérdjem: mért visz el?
(Szél hozott szél visz el)
https://www.facebook.com/lebloggoltam/
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
