Törékeny termetével, halvány ruhájában, lebbenő hajával leül, és mosolyogva néz rád.
Boldog vagy miatta, és örülsz neki.
Reggel arra ébredsz ott van még, és napközben sem hagy el.
Este felsóhajtasz, boldogan látod, hogy itt van még, és megnyugodva alszol el.
Napokon, heteken, hónapokon, akár éveken át élhetsz vele.
Aztán történik valami, és az érzékeny kis figura elillan mellőled.
Te mérges vagy, csalódott és ideges.
Sosem tudni mennyi időnek kell eltelnie, hogy újra kopogtasson, mosolyogva belibbenjen, és te örülhess megint!
Törékeny tündér, törékeny talajon, törékeny világban.
Ő A BIZALOM
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
