Lebloggoltam

Karinthyék.❤️

Frigyes, Gábor, Ferenc, Márton, és most már „csak” egy van velünk, Vera.

Most azonban Karinthy Frigyes, Judik Etel és Gábor, a fiuk.

Minden család életében van egy olyan haláleset, amikor a család évtizedekig mondogatja: „Ha ő akkor nem hal meg, minden másképp történik.”

Karinthy Frigyes és kisfia életében az első feleség, JUDIK ETEL becenevén Boga volt az a személy, akinek a halála mindkét itt maradt „férfijának” életét gyökeresen megváltoztatta. (Hogy három, előző házasságából való gyermekei hogyan éreztek,…erről nem szól az irodalomtörténet.)

Karinthy és Judik Etel között egy végletes, majdnem végzetes szerelem szövődött, hiszen Etel már férjezett, háromgyerekes anya volt a szerelem idején, ráadásul egy katonatiszt férjjel.

Igaz olyan férje volt, aki nem sokat foglalkozott a családdal, legfőképpen a feleségével, sokkal inkább a "nagy ügyeskedő" cím tulajdonosa volt, semmint a gondoskodó családfőé. Üzleti érzékére mi sem jellemzőbb, hogy egy alkalommal a Podmaniczky utca köveit is sikerült eladnia.

Szóval Boga számára nem volt nehéz boldogan fogadni egy másik férfi szerelmes közeledését. Színésznő volt, nem is a legrosszabbak közül, amikor Karinthy megismerte és beleszeretett. A szerelem pedig nagyúr.

A katonatiszt férj miatt a pisztoly is előkerült, hiszen azzal szöktette meg a nőt Karinthy, és ugyanilyen alkalmatossággal a kezében üldözte őket napokon át a férj. Végül a sok bujkálás helyett Berlint választották, lényegében ott lapultak egy éven át.

Aztán mindenki, a férj, a világ, a gyerekek, szóval mindenki elfogadta, hogy ők egy pár. Házasság lett belőle, és egy közös gyerek Karinthy Gábor.

Bárhogy is, ő, Boga volt Karinthy életében a legfontosabb nő egész életében. Persze, sosem tudjuk meg, ha leélnek együtt 30 évet, milyen lett volna ez a csodálatos harmónia. Lehet maradt volna így, de ki tudja!

Életük szekere békésen poroszkált az élet egyenesnek tűnő útján, amikor a spanyolnátha közbeszólt, és Boga néhány nap alatt meghalt. Egy külföldi útjáról tért haza Karinthy és lényegében a karjai között ment el a szeretett nő.

Nem véletlen, - ismerve későbbi betegségét - hogy sokat emlegetik az akkor írt szavait:✍️

„A lelki sérülés nem gyógyul be soha: de hozzászokik a lélek. Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt – ezt a kést nem húzhatom ki belőle többé, mert hiszen ő halott marad (csak ha feltámadna, ami lehetetlen), de idővel hozzászokik majd az agyam a késhez és járni fogok vele, mint aki golyót hord a koponyacsontban.”

Érdemes beleolvasni ezekbe a sorokba, Karinthy kiadatlan naplójába. amelyet így „címkéznek”.✍️

„Ascher Oszkár közlésében adjuk itt azt a naplótöredéket, melyet egy tépett kis Karinthy-notesz rejtett: első felesége, "Boga" Judik Etel halála utáni hónapok rapszódikus feljegyzései ezek. „(Judik Etelt 1918 októberében az első spanyolnátha-járvány vitte el.)

Itt olvashatod

Boga halálát követő 11. napon írt bejegyzése:✍️

„Kezdem elfelejteni az arcát. De ma álmomban láttam megint. Az ágyban föléje hajoltam, a ritka éjszakák egyikét ismételtem meg, mikor én közeledtem hozzá, felmosolygott rám, olyan szép volt, mint azelőtt a legnagyobb mámorok idején. Aztán valami hosszú és kusza dolog volt, ő börtönben ült sokáig, aztán felmentették, aztán öngyilkos lett.”

Ahogy az elején, úgy a végén is Kosztolányi sietett barátja segítségére. Hiszen ő volt az, aki bemutatta a New York kávéházban a színésznőt, és ő volt ott vele a felesége halálakor is, mondhatni együtt siratták el, és velük volt Kosztolányi felesége is.

Gábor, Judit Etel és Karinthy Frigyes gyermeke mindössze 4 éves volt ekkor. Milyen sokk lehetett egy ilyen korú gyereknek ez a hirtelen halál, és az édesapja hosszú ideig, évekig tartó mély gyásza!

Nehéz élet jutott neki, hiszen örökké borús apja, néhány év múlva megházasodott, és anyjánál gyökeresen ellentétes természetű asszony került a házhoz, Böhm Aranka.

Róla is szinte „regények” születtek, hiszen gyönyörű, okos nő volt, de mániás depressziójával és nem könnyű természetével megkeserítette a környezete életét.

Gábornak apja új házasságából született egy öccse is, a nála erősebb és életképesebb Ferenc ( igaz róla halála után derült ki, hogy depresszióval küzdött) és Gábornál előbb-utóbb az évek múlásával sajnos felszínre került, az idegbaj, amit később ő maga nevezett el ördöggörcs-nek és nevezte miatta magát Fájdalomhercegnek.

Apja halála után öccse, majd később Benedek István az író és pszichiáter lett a gyámja. Az Ő Intapusztai Intézetében (Aranyketrec) élt, később pedig a család házában, itt Budapesten. Hogy milyen is volt Gábor, mint ember, és milyen mint költő? Benedek István megfogalmazásában érdemes megtudni:

Hogyan élt felnőtt férfiként az intézetben? Ezt is Benedek írta meg:✍️

„Az intézet legelfoglaltabb emberének tartja magát, noha nem hajlandó semmit dolgozni. A költő életképtelen. Napját ácsorgással, topogással tölti. Szebb szóval szemlélődésnek is lehet nevezni, pedig nem az. Órákon keresztül áll az ágya mellett vagy a folyosó egy sötét zugában, áll és nem csinál semmit.” …. ha megkérdjük, mit csinál, ezt a szabatos választ adja: „El vagyok foglalva”.

Fogalmam sem volt a hetvenes években, hogy itt él velünk, velem, egy városban Ferencen kívül egy másik Karinthy. Ő volt Gábor.

1974 november 13-án mindössze 59 évesen halt meg.

Ahogyan Benedek írta: ✍️„Aztán meghalt. Olyan egyszerűen, ahogy tizennyolc éves korában írta: „A hátán hordta koporsóját, megbotlott és beléfeküdt." Ugyanaz történt vele, ami apjával 1938-ban: lehajolt, hogy felhúzza a cipőjét, agyában megpattant egy ér, eszméletlenül esett össze, és többé nem ébredt fel.”

S ide a végére még annyi, hosszú évek óta járom a temetőt, és keresem, keresem Judik Etel sírját, de nem találom. Az utolsó hivatalos fotó szerint egy fából készült fejfa mindössze, talán már nincs is meg. Ott kell lennie valahol a temető végében, a szó szerint buja zöld dzsumbujban, de nem találom.

Ott bóklászom – és aki ismeri a temetőhöz való, szinte megszemélyesített viszonyomat nem csodálkozik – hogy újra és újra ott botladozom. Ő az, akit sosem találok, pedig közel érzem magamhoz, holott semmiben sem hasonlít hozzám. Sem külsőleg, sem az élete, semmi.

Aztán megnéztem a számokat, és nem túlzó, de mégis kissé ezo gondolkodásommal tudom, az én „életszámom, vagy minek nevezzem, a szám, amely kíséri életem nagyobb eseményeit a 17.

Judit Etel halálának napja, október 17. (1918) A névnapom.

Szeptember 17-én, Budapest VIII. kerületében kötött házasságot Karinthy Frigyessel (1914) . A születésnapom.

Karinthy Gábor születésnapja december 17 (1914). Életem egyik legmeghatározóbb dátumának a napja.

Persze ez csak fura egybeesés, ezzel magyarázom, amiért olyan kitartóan keresem a sírját, vagy inkább már csak a helyét.

De tudom,… ha ő akkor nem hal meg, mennyire másképp alakult volna két férfi élete. Frigyesé a férjéé, és Gáboré a gyerekéé.

Igaz azt is tudom, akkor nem élt volna Ferenc, nem lett volna, nekünk Márton a színigazgató, nem élne ma Vera, a végtelenül kedves, bájos legkisebb Karinthy, aki egyébként gyönyörűen énekel.

A sors a legnagyobb rendező. Ezt eddig is tudtuk.�