Balti országoknak három, független államot neveznek ( északról, dél felé haladva) Észtország, Lettország és Litvánia. Ezek az országok a Szovjetunió felbomlásáig annak tagköztársasága ( Szovjet Szocialista Köztársaságok), voltak.
Nem vagyok útleíró, és sajnos egy rövid Balti országokon való átloholásnak voltam csak tanúja és élvezője. Elkísértem valakit, akinek üzleti útja volt ez, én, pedig mint csendes szemlélő, és napközben magányos városnéző voltam ennek az útnak résztvevője.
Gyönyörű ajándék az élettől, de sajnos egy rohanás volt minden. Ezért inkább érzések, hangulatok, amelyeket közvetíteni tudok, de azt hiszem ez is visszaadja az élményt, amelyet a Balti országok hangulata adott nekem.
2014 május. IRÁNY ÉSZAK, FELFELÉ, A BALTIKUM! ROHANÁS A TETEJÉRE, FEL ÉSZTORSZÁG, TALLINN!
Ez itt észak. A május eszeveszett szélviharban, hóesésben ért, belém fagyott a szusz, a májusi séta közben. Az ÉSZt megáll!
Az állam leesett, annyira hideg volt.
Megérkeztünk, és elkezdtem napközbeni magányos csavargásaimat. Indulás előtt néztem az időjárást, vajon milyen lesz ezen a tájon, de erre nem számítottam.
Májusban kissé röhejesnek tűnő téli csizmámban, téli dzsekiben szerte fagyva bukdácsoltam néha szembeszélben, hóesésben, jeges esőben. Na, ilyen májusom se volt még! Volt már decemberem gatyarohasztó, pacává csorgó időben a déli féltekén, de téli cuccban cidriző, még nem volt májusban.
Ezek az észtek aztán nem egy kényes nép! Én meg gyötörtem magam, mi lesz a reggelente lazán beidomított frizőrömmel. Semmi. Az első negyedóra után ronggyá borzolta a viharos erejű szél, megtépázta, a szemembe csavarta, vagy a fülem mögé süvítette.
Közben megáztatta, itt-ott jeges lével meglocsolta, mire a lentről kinézett gyönyörű templomba felügettem, már egyáltalán nem szerettem volna szelfit készíteni. Közben a litvánok rezzenéstelen arccal tűrték az egészet.
Gyerekem számára muszáj volt rengeteg fotót gyártanom lehetőleg testközelben az orosz feliratú ortodox templomról. Hajrá fel a tetőre, azaz a várfal közelébe, ahol ott ál egy gyönyörűség. Ez még nem én vagyok, ez a cél, a templom. Talpam alatt fütyül a szél, mi a fene!
Innen ragyogóan látom az óvárost, amely persze középkori, és mint az egész ország ez is megúszta bombázásokat és egyéb városokat rommá tevő háborús eseményeket.
Persze őket sem kímélte a történelem. A századok folyamán felváltva hol svéd, hol orosz/szovjeturalom alatt álltak.
Ez az ortodox katedrális itt például, hiába szép, hiába szép (ahogyan Udvaros Dorottya énekli egész más szövegkörnyezetben), a helyieket az orosz uralomra emlékezteti, nem is kedvelik állítólag, de nekem és az összes turistának kedvelt célpont.
Egyébként a balti országok időben legközelebbi történelméről annyit, 1941-ben a német hadsereg foglalta el az akkor már a Szovjetunióhoz tartozó, annak részét képező balti államokat. A lakosság ekkor felszabadítóként ünnepelte a nácikat.
Aztán 1944-ben a szovjet csapatok kiszorították a területről a németeket, így 1945-ben ismét a Szovjetunió fennhatósága alá kerültek, Észt SZSZK, Lett SZSZK és Litván SZSZK néven..
A három balti nemzet csak 1990-91-ben szerezte vissza függetlenségét, és 1991 szeptemberében a Szovjetunió is elismerte különválásukat.
Tallinn óvárosába a ma is részben még létező középkori városfal részeként álló bástyák között lehet bejutni. Ami szót érdemel még, hogy az óvárosba nem engedték be a nemzetközi márkák üzleteit vagy a gyorsétteremláncokat.
Az Operaház előtt vettem észre azt a cuki, a behajtást kissé megnehezítő ötletes sorompót, ami természetesen egy karmesteri pálca.
Fura volt, amikor este 9 után is világosban ért bennünket a vacsora idő. Ültünk egy folyó parti étteremben nagyjából este fél tíz körül és odakinn bár istentelen cúg és hideg, se májusnak, se nyárnak nyoma sem, mégis nappali világosság volt. Igaz a májusi havazás után meg se lepődtem.
A városi rehabilitációnak ékes példája a Kalamaja városrész melletti gyárterület, ahol trendi pubokat, éttermeket és szórakozóhelyeket kezdtek kialakítani.
A főúri nyugalomban ülő, kőből készült szárnyasok azt jelentik Ide ne parkolj!
A röfiről nem tudok semmit. Lehet csak figyelmeztetés, még pár év, és nemhogy kevesebb de több kiló lesz rajtad balga magyar nő! Azért ez disznóság nem?
Futás tovább, mert másnap már Lettország vár, és Riga!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
