Lebloggoltam

Egyszer kezembe akadt egy kis füzet, még a hetvenes évek végén, amely Onassis-ról az olajmágnásról szólt. Jó alap volt egy gazdasági ismeret órán való kötelező beszámolóhoz, de az életét elolvasva már akkor értettem, hogy hiába a piszok sok pénz, csak egy dolgot nem lehet megvásárolni. Az önfeledt, igazi, őszinte kapcsolatokon alapuló boldogságot.

Jó én is tudom milyen nagy szavak ezek, hiszen a pénz önmagában annyi mindent tud adni. Yachtokon való tengereken való kóborlást, ingatlanokat a világ legszebb helyein, ékszereket, bundákat, a fene tudja még mit, amit a pénz adni tud.

Igen, Jackie Kennedy, aki később Onassis felesége lett a jómód, az aranyélet, a pompa után vágyott házasságaiban is. Így élt gyerekkorában, lány korában és ezt tudatosította vele anyja. Ha ezen a színvonalon akar továbbra is élni, keressen gazdag férjet!

Szó sincs sajnálatról, pompás élete volt, bírta, tűrte, elviselte az ezzel járó kellemetlenségeket, első férje látványos csapodárságát, a másodikkal való közös érdekeken alapuló különösebb szeretet nélküli kapcsolatot.

Jackie mindig is vonzódott a rossz fiúkhoz. Ő maga mondogatta, hogy a Kennedyhez való vonzalmának is az lehetett az oka, hogy a férfi amolyan veszélyes fickó volt, akár csak az édesapja, Black Jack. Második férjnek a nemzetközi vizeken kalózkodó Onassist választotta.

Mikor elolvastam a nagyon is sokszínűen élő Jacqueline Bouvier Kennedy Onassis gyerekkoráról szóló, kissé finoman fogalmazó, de tárgyilagos könyvet, amelyet egy unokatestvére írt meg, újra egyértelművé vált az a sablon duma: Minden a gyerekkorban dől el. Sablon, de ez az igazság!

Unokatestvére úgy jellemzi, életének első 20 éve formálta a szépséghez való vonzódását, akaraterejét, a férfiakhoz fűződő, kissé cinikus és anyagi érdekektől nem mentes viszonyát, költekező életmódját, fizikai erőnlétét, állóképességét, és titokzatosságát.

Szüleinek, éveken át tartó, a közvéleményt, a médiát sem kímélő vitái, hercehurcái, botrányai, és végül zajos válásuk is az oka, hogy egyre titokzatosabbá vált és ezt a tulajdonságot megőrizte később, First Lady korában is.

Csodált asszony lett, akinek személyiségét megfejthetetlenül rejtélyesnek tartották.

Egész gyerekkorában és lánykorban azt sulykolták belé, igazi nemesi sarj. Felmenői minden oldalról francia eredetű nemesek, holott erről szó sem volt. Ő azonban így viselte a „sorsát”, viselkedett, élt, létezett. Finom, gazdag, nemesi úrilányként. Már 2 éves korában bekerült az újságok társasági rovatába, egy kutyakiállításra vitték el szülei és a megjelent képen kreol bőrével, furcsa távolálló szemeivel olyan volt, akár az apja.

Már a származását is elferdítette egyik őse, ezzel bearanyozva és bebetonozva a saját és a következő generációi számára a rangjukat és státuszukat. Meg volt rá a jó oka. Hiszen ő és rokonai olyan körülmények között éltek, ami azt a látszatot keltették, arisztokrata emberek.  Michel nagypapa huszonöt szobás, firenzei reneszánsz stílusban épült philadelphiai háza, magánkápolnával, kilátótoronnyal, üvegházakkal és istállókkal, a kertben szökőkutakkal is ezt példázta.

Ő írta meg családtörténetüket „Ősapáink” címmel, amelyben egy igencsak fiktív történettel felmenőiket rangos, a királyi udvarba is bejáratos arisztokratáknak írta le. Bár tisztában volt azzal, hogy felmenőik egyszerű emberek, mégis egy ősi családtörténetet alapul véve saját felmenőit, családját egy Grenoble környéki nemesi család eredetével ruházta fel.

A fiatal Jackire óriási hatással volt a nagypapa már említett családfakutatása, a nagy könyvben olvasott adatok, miszerint minden oldalról nemesek, és az egész életére oly jellemző arisztokratikus viselkedéshez adott táptalajt. 

A „másképpen mesés” valóság azonban az, hogy Jackie születésekor, családja már 114 éve Amerikában élt, és az alapító ükapa, Michel Bouvier egy provence-i műbútorasztalos volt, aki bakaként szolgált Napóleon seregében és a Waterloo-i csatában is részt vett. A csata után egy útja maradt a trónt visszafoglaló XVIII Lajos csapatai elől: Amerikába emigrálni.

Philadelphiában telepedett le, két feleségétől 12 gyereke született. Ez időben Napóleon testvére Joseph Bonaparte szintén Amerikában telepedett le, és a császári kincstár nagyobb hányadát magával vitte. Miután megtudta milyen szálak fűzik Bouviert a császárhoz, munkát adott neki több alkalommal is.

Jackie, meglepődve fogadta el később, amikor kiderült, mi a valóság és a Fehér Ház 1962-es felújításakor boldogan vette át egy adományozó ajándékát, két 1820-ban készült empire stílusú juharszéket, melyet ükapja készített.

Az évek során népessé lett család, a nagyszülői birtokon Lasatában töltötte a nyarat, a hely neve az indiánok nyelvén azt jelenti, "békés hely".

Jackie a gazdagságba ugyan, de egy labilis, és nehéz házasságból született. Apja 37 évesen igazi nőcsábász hírében állt, amikor elvette Jackie anyját Janet Lee-t. Jackie anyja újgazdag családból való ideges természetű fiatal lány volt akkor, aki mindenáron be akart kerülni a felső tízezer közé, ezért megfelelőnek tartotta az egyébként jóképű fiatal Bouviert.

Jack Bouviert akkoriban olajos bőre, sármos megjelenése miatt Black Jack-nek, Sejknek, és Fekete Orchideának is hívták, sőt sok esetben az emberek autogramot kértek tőle az utcán, mert Clark Gable-lel keverték össze. 

Jackie a lovakhoz, és a lovagláshoz való mélységes vonzalmát, anyjától örökölte, aki már 3 évesen elkezdte oktatását, később pedig talán éppen a boldogtalan családi életéből menekült a lovakhoz.

Még csak hétéves volt, amikor rendszeres és zajos veszekedések után szülei különváltak. Egész gyerekkorát beárnyékolták szülei veszekedései, hangos vitái, később válásuk után az állandó vetélkedés a lányok, különösen Jackie kegyeiért. 1936 nyarán Jackie sokként élte meg, hogy szülei külön költöztek és a mindig vidám, bohém papa, akivel izgalmas és érdekes volt az élet, külön költözött.

Válásukat követően a mama sokkal több időt szentelt a társasági életnek, mint a gyereknevelésnek. Ebédekre, koktélokra, bridzs partikra, vacsorákra járt és éjszakánként sokáig kimaradt. Jackie a házvezetőnőt kérte meg néhány alkalommal hívja fel apját, olyan elkeseredett és boldogtalan volt anyjával.

Black Jack, Jackie apja feltűnően elfogult volt a nagyobbik lányával. Különlegesnek találta őt és úgy is viselkedett vele. Jackie unokatestvére szerint, úgy 1940 táján zavarba ejtő volt hallgatni, ahogyan az apa áradozva taglalta a lánya képességeit. Úgy sétáltak a parton akár egy szerelmespár, és egyikük sem tagadta a másik iránti szeretetét. Ilyen bensőséges apa-lánya kapcsolatot ritkán látni, és ez olaj volt a tűzre Jackie anyja számára, hiszen a két fél Jackie szeretetéért való küzdelme már kezdett kínossá válni.

Aztán a szülei válása körüli hercehurca miatt szégyenében eltávolodott unokatestvéreitől és kezdett eltávolodni apjától is.

Anyjuk rövid időn belül megtalálta a következő férjet, Hugh Dudley Auchincloss személyében. Jackie anyja 34 éves volt, és a rokonság nemes egyszerűséggel „hajtóvadászat”-nak nevezte Janet férj utáni keresgélését.

Az új választott egy multimilliomos befektetési bankár lett, aki az anyja után mesés vagyont örökölt. Két hatalmas birtoka a newporti 75 hektáros Hammersmith és a 46 hektáros virginiai Merrywood, ezek lettek Jackie új otthona is.  A nevelőapa családja 1803 óta Amerikában élő ír család, rokoni szálak fűzték a Vanderbiltekhez, a Rockefellerekhez, a Tiffanykhoz többek között. Előző házasságaiból 3 gyereket hozott az új férj, Janet pedig a két lányt, majd ezután még két közös gyermekük is született. Jackie anyja végre egy színetlen, unalmas, de megbízható férjet kapott, ráadásul rengeteg pénzzel.

A válást követően Jackie apja boldog időket tudhatott végre magának, független emberként hódolt szenvedélyének a nőknek, a lányok nyaranta vele voltak. Egy férjezett szeretőjét a lányoknak is bemutatta és Jackie évekkel később jött rá, hogy a nő ikergyermekei az ő újabb féltestvérei.

Azonban az apjával való idill nem tartott soká, Jackie megkedvelte az új otthont, a pompát, a sok szépséget, amely körülvette, a birtokot, ahol féltestvéreivel nevelkedett nevelőapja közelében.

Lényegében 1943-tól, amíg 1953-ban férjhez nem ment Kennedy szenátorhoz, a két család versengett kegyeiért. Az Auchinloss, és a Bouvier.

Az egyre felnőttebb, egyetemista Jackiet valószínűleg fárasztották apja állandó aggódó levelei, vádaskodásai miért nem tölt vele több időt, mint régen, és pénzköltési szokásairól való szónoklatai.

Évekkel később Onassis még dühösebb volt, amikor több 100 000 dollár értékben vásárolt ruhákat, ékszereket és más apróságokat az Olympic Airways-nél.

Jackie utazgatott, Európát járta, egyetemista lett. Jackie anyja még most is sok év távlatából, igyekezett apját és lányát minél messzebb tudni egymástól. Maga is szorgalmazta és segítette, hogy Jackie hosszabb időt tölthessen Franciaországban, így amikor megnyerte a Vouge minden évben kiírt irodalmi pályázatát nagyon boldog volt. 1280 pályázat közül Jackie a George Washington egyetem 22 éves hallgatója nyerte el a fődíjat.

Jackie a Párizsban töltött éveket tartotta élete talán legszebb időszakának, távol a szüleitől, azok örökös rivalizálásától, felszabadult volt és boldog.

Jackie apja több alkalommal kérte a lányát, költözzön hozzá, de így utólag egyértelmű, hogy a nevelőapja által biztosított 78 hektáros farmot, a házat a 28 szobával és a 16 fős személyzettel, nem szívesen cserélte fel.

1952-ben egy hosszabb európai körutat követően a Times Heraldnak dolgozott fotóriporterként, interjút készít Kennedy szenátorral és Nixon alelnökkel. 1953 januárjában Eisenhower beiktatási báljára már együtt mennek, és nemsokára már Kennedy szenátor gyűrűs menyasszonya. Jackie felkészült arra, hogy apja gyűlölni fogja a vejét, hiszen annak demokrata apját is gyűlölte, ám meglepődött, hogy a két Jack milyen jól kijött egymással. Sokban hasonlítottak egymásra. Sportról, politikáról, nőkről beszélgettek.

Amikor Kennedy feltűnt a határon, Jackie már tudta, hogy a saját eddigi életviteléhez képest ő egy szegény lány.

Jackie rájött, hogy a Bouvier oldalról nem számíthat örökségre, anyja oldaláról a sokmilliós vagyonnal bíró  republikánus nagypapa, amikor Jackie eljegyezte magát Kennedyvel kitagadta őt is és húgát is. A nevelőpapa pedig meg sem említette a végrendeletében.

Jackie úgy érezte valami fura van a Kennedyek-ben. Túlságosan nagy jelentősége volt életükben a versenyszellemnek. Azt is tudta, hogy Jack Kennedy nagy szoknyavadász, de tisztában volt azzal, hogy ez a házasság az ő, Jackie nagy lehetősége.

Jackibe belenevelte az anyja, hogy ha olyan színvonalon szeretne élni, amilyenben felnevelkedett, akkor jól kell férjhez mennie. Joe Kennedy pedig, a szenátor apja, tudta, hogy Bouvier-ek a tőzsde és a pénzvilág részesei, tagjai, de arról nem tudott, hogy szinte semmi sem maradt a vagyonból a nagyapa halála után. Azt is tudta, hogy Jackie nevelőapja Auchincloss vagyonos ember, de fogalma sem volt, hogy végrendelete szerint semmit sem örököl Jakcie. Így miután az öreg Kennedy úgy gondolta, bizonyos, hogy nem a pénzükre hajtanak, állítólag az ő kérésére vette el a későbbi elnök, Jackiet.

A Bouvier-ek számára ez nem számított különösebben jó partinak egészen addig, amíg Jackie be nem került a Fehér Házba, mert ők egyszerűen lenézték a Kennedyéket. Uborkafára felkapaszkodott demokratáknak tartották őket. Ráadásul Jakcie anyai nagyapja, Lee nagyapa, republikánus lévén, már az eljegyzés hírére megszakította az addig sem túl szoros viszonyt az unokájával. Jackie édesanyja bár örült a jó házasságnak, de inkább nyűgnek érezte később, az elnök anyósának lenni.

Ebből a házasságból inkább az amerikai nép profitált.

Az eljegyzésre nem hívták meg Jackie apját, akit ezzel jogosan vérig sértettek. A lánya addigra már nem csak az Auchinclossok, de a Kennedyek foglya is volt. Nem azt tette, amit szeretett volna.

Mialatt az édesapa hosszú heteken át készülődött a lánya esküvőre, kocogott, napozott, testét lelkét készítette a nagy napra, szabójával készíttette a külön erre az alkalomra készülő ruháit, fogalma sem volt arról, hogy temérdek vendég neve között a listán az ő neve nem szerepel. A nevezetes bostoni legénybúcsúra sem kapott meghívót, de arra még fel volt készülve.

Egy idő után tudomására jutott, hogy más Bouvier-ek meghívót kaptak, csak ő, a menyasszony apja nem. Janet, Jackie anyja szoros őrizet alatt tartotta a lányát, hogy nehogy apja a közelébe férkőzzön, hiszen ő nem vezethette az oltárhoz a lányát, bárhogyan is készült rá.

A 18 évvel azelőtti civódások, a válás hol volt már! Mégis Jackie anyjában tombolt a bosszú, amiért a lányai az apjukat jobban szerették nála.

Így esett, hogy az esküvőt megelőző hivatalos rendezvényekből kihagyott, mélységesen megbántott, egy hotelban várakozó Jack Bovuier, elkeseredetten, kissé kapatosan várta, hogy rokonai felöltöztessék, és elvigyék az évszázad esküvőjére, ahol a lánya lesz a főszereplő. Azonban felesége utasítására még az esküvő közelébe sem kerülhetett.

Az addigra anyja, mostohaapja és immár a Kennedyek befolyása alatt álló Jackiet pedig mostohaapja kísérte végig a St. Mary templomot zsúfolásig megtöltő 600 fős vendégsereg szeme láttára.

Ami ezután következett, az már történelem.