Örkényről már majdnem mindent tudunk. Van „színháza” a régi "kis Madách", hangos könyvben Mácsai Pál vitathatatlanul életszerűen és utánozhatatlanul igazi „Örkénnyé válik”, ahogyan az általa vezetett Örkény színházban való estjein is. Csak ül az Örkénnyé lényegülő Mácsai a színpadon egy széken, mesél, néha feláll, néha megmozdul, és két órára lenyűgöz bennünket Örkény szavaival.
Kezembe került ez a könyv. Bánatomra olyan apró betűkkel nyomtatva, hogy alig bírom olvasni, az idő is megkoptatta már, egy 1979-es kiadás. Lázár István írta, és ráadásul ahol „megszólal” Örkény is, még apróbbak a dőlt betűk. Falnám a könyvet így csak „uzsonnázgatok”.
Hiába a sok hangos könyv, a rengeteg elolvasott mű, itt olyan dolgok kerülnek elő, ami különlegessé teszi ezt az „Arcok és vallomások” sorozatban megjelent könyvet. Írói vallomások épülnek be a könyvbe, megszólal Örkény. Tóthék, Macskajáték, Egypercesek… van olyan, aki ne ismerné legalább egyiket?
Örkény! Fanyar humor, és ahogyan a WIKIPEDIA írja, a magyar groteszk humor megteremtője.
Ó az az író, akinek József Attila díja (is) van, annak a költőnek a nevével fémjelzett díj, aki első írásai felett bábáskodott!
Egyik beadott művét Szerb Antal méltatta, és megjelenésre vagy elutasításra kárhoztatta, érdekes, bár elismerő szavakkal.
Micsoda generáció!
Örömmel fedeztem fel, hogy Örkénynek saját honlapja van, annak ellenére, hogy már évtizedek óta nem él. Azonban felesége Radnóti Zsuzsának is köszönhetően él a honlap. Élvezet olvasni már az első igazán "örkényes", bemutatkozó sorokat is.
Születtem Budapesten 1912-ben, kispolgári értelmiségi családból. Hát már ez sem egészen stimmel. Családom nem kispolgári család volt, hanem nagypolgári család. De erre nálunk nincs kategória. Apám patikus volt, s az Örkény-patika pedig szinte fogalom Pesten.
A könyv, Vitray "Ötszemközt" c. műsorából idéz:
-Hol volt a patika?
-Na, most jót kérdezett. Nagyon sok helyen volt a patika. Apám afféle Mikszáth-vagy Krúdy-hős volt. Egy szenvedély megszállottja- nem is tudom, ez a típus már végleg kiveszett-, gavallér.
Három vagy négy patikát mulatott el, a Szent Hermina Patikát a Hermina úton, a Szent Kristóf Patika a Váci utcában- annak a helyén most egy közért van -, a Török-patikát a Király utcában, a Csillag-patikát a Nagykörút és a Rákóczi út sarkán, az éjjel-nappal közérttel szemben. Ezeket mind elmulatta.
-Hol mulatták el akkoriban a patikákat?
-Hát az éjszakában. Ehhez hozzá kell tennem, hogy apám nem ivott, nem voltak nőügyei, ő, én inkább azt hiszem, hogy gavallér szeretett lenni. Fizetni szeretett.
-Én sohasem voltam vele, mindezt csak hallomásból tudom, a családi legendáriumból, hogy például bement egy éjszakai vendéglőbe, vagy mulatóhelyre, és akkor francia pezsgőt mindenkinek. Ő maga megivott két pohárral.
-12 párbaja volt. Tudom például azt a történetet róla, hogy ő még a közös hadseregben szolgált, mint gyógyszerész, és egyszer Bécsbe helyezték. Hát ott tiszttársait elvitte egy Ronacher nevű mulatóba. Na, most tudni kell, hogy apámnak…nekem sincs nagy zenei hallásom, de neki abszolút nem volt, a harangkongást a kalapácsütéstől nem tudta megkülönböztetni.
Viszont hát, bécsi tisztek- magyar nótát nekik! Megrendelte a magyar nótát, mire a zenekar közölte, hogy nem tudnak magyar nótát. Apám elővette szolgálati fegyverét, és tizenkét tükröt belőtt.
- Büntetésből…
- Büntetésből…Egy magyar úr mulat. És sürgönyözött nagyapámnak, hogy tizenkét tükör: ennyi , meg ennyi koronát küldjön…Így ment el három patika szépen egymás után, és anyai családom, akik szintén nagyon jómódú emberek voltak, ez a családnak a Pető ága…tehát nagyapám mindig, amikor egy patika elment, egy új patikát vett apámnak. Aminek az a furcsa következménye lett, hogy apám lassanként megharagudott a nagyapámra, az apósára, mert mindig ő mentette meg; a végén már a nevét sem volt szabad kimondani.
Eredeti családneve az Öszterreicher, és az ausztriai származásra utalt. Ö betűvel kevés név kezdődik, ez egy tipikus beszélőnév volt tehát.
- Állítólag ezt a német nevet a família vagy Mária Terézia, vagy II. József idején vette fel, amikor a Habsburg birodalomban élő zsidókat német név viselésére kötelezték.
A nagypapa az idősebb Öszterreicher kiválasztott egy ö betűs magyar nevet és az akkor egyetemista, Hugó fiát Szolnokról Budapestre küldte, hogy nyújtsa be a szükséges kérvényt a Belügyminisztériumba.
Ennek a fiúnak, aki később 3 patikát mulatott el, rögtön egy vendéglőbe vezetett az útja és bár valami pénzecskéje maradt, némi mulatozást követően, de ebben az emelt hangulatban elfelejtette a kívánt nevet, ezért hazaindult Szolnokra. Utazás közben kinézett a vonat ablakán és az egyik megálló homlokzatán azt látta, Örkény. Leugrott, visszasietett Pestre és beadta a névváltoztatási kérelmet. Így lettek ők Örkények, de hogy mi lehetett az eredeti kiválasztott név, azt már nem tudni.
Míg ő jómódban élt, későbbi író és költőtársai egyáltalán nem.
- Boldogult édesapám szemében Szabó Lőrinc volt a költő, s zokon vette, hogy többet emlegetem József Attilát, mint őt. Apám Lőrincet nem versei miatt kedvelte; azokat ő nem ismerte.
Mint a Nagy Kristófhoz s utóbb a Csillaghoz címzett patika tulajdonosa, jómódban élt, és nem egy íróval-költővel került igen szoros viszonyba, mely mindig egy tíz pengősben öltött testet.
Szabó Lőrinc „Magyarország” című lap szerkesztőségéből jövet s valamely távolabbi kávéházban várakozó, minden eddigit fölülmúló nőhöz siettében annyi kellemmel és méltósággal vett föl tíz pengős kölcsönt a lángeszére, mint Zsigmond király, nem tudom, mennyit, a Szepességi városokra.
Boldogult édesapám értékrendszerében ez nyomott a latban; költő az, akinek adózunk. József Attilával háromszor találkozott, és mind háromszor újra be kellett őt mutatnom. Nem emlékezett rá, egyszerűen kifüstölgött belőle, mert nem kért pénzt. Jajj, dehogyis bírt ő kérni.
Az "Egypercesek"...
Örkény szerint: „Minden egyperces egy virág”
Melyik a kedvencem? Nem kérdés!
APRÓHIRDETÉS
Örök nosztalgia
Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt, Sas-hegyre néző lakásomat sürgősen, ráfizetéssel is elcserélném Joliot Curie téri, ötödik emeleti, kétszobás, alkóvos, beépített konyhabútorral fölszerelt lakásra, a Sas-hegyre néző kilátással.
http://orkenyistvan.hu/bekoszono
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
