Lassan már én is alig emlékszem, arra az első útra! 2000 februárjában léptem először Ausztrália földjére, és ezt megismételtem még 8 alkalommal. Nem, ez nem sikertörténet, viszont nagyon őszinte és igaz. Túlságosan is az!
Amikor a megvalósulatlan álomkergetés közben egy budai albérletben munka és saját lakás nélkül, viszont temérdek szabadidővel, leültem, hogy kiírjam magamból ezt a furán szomorúan röhejes történetet, nem gondoltam semmiféle írói, szakmai mélységekre. Ezért olyan őszintén, ahogyan csak egy magával ironikusan szarkasztikus nő képes rá, megírtam.
Kaptam is hideget-meleget!
Akkoriban megjelent a könyvről, a történetről, rólam, a médiában néhány cikk, néhány riport, és felkerült egy a külföldön élő magyaroknak szerkesztett web oldalra is.
Az emberek egy része nem értette valójában mit akartam én ezzel az ausztrál jövés-menésemmel.
Akkor azt hittem, én értem, de az igazság az, ahogyan az évek teltek, úgy értettem meg egyre jobban. Talán ma már tudom mit miért tettem, még ha nem is volt minden tettem helyes, érthető és pozitív kimenetelű. Minden elégedetlenség, szeretetéhség, belső nyugtalanság, bizonyítási vágy évtizedeken át felgyülemlett bennem és akkor egy ponton robbant, és nekiindultam a világnak.
Ma már tudom, mindezek nem gyógyíthatók azzal, ha elrohanunk többezer kilométer távolságra, mert a nyavalyáinkat visszük magunkkal, és ott a távolban, lélekben egyedül, szeretteinktől távol olyan rombolás veszi kezdetét, amit helyrehozni nem kis munka volt Mára, - és ebben az idő is segített - sikerült.
Azt hittem, elég erős vagyok, de gyengének bizonyultam ahhoz, hogy alkalmazkodjak idegen világhoz, idegen, szinte alig ismert emberekhez.
Mégis szép volt! Mert hazudnék, ha azt mondanám minden perce iszonyat és gyötrő volt, dehogy!
Csak hát... nem tudtam bánni sem az országgal, sem a honvágyammal, sem a férfiakkal, akik kezet nyújtottak.
Talán így kellett lennie! Ha az én történetem nem ilyen, én sem vagyok ma ilyen!
Húsz telt el az első utazás óta!
Bölcsebb lettem? Nagy szavak! Bizonyos dolgokban nem, de ahogy azt a világhírű dalban hallani: Nem bánok semmit sem!
Ebben a pdf fileban a könyvből olvashatók részletek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
