Lassan vége lett a napnak, sötétedett. Kinézett az ablakon, "Hol vannak már?", gondolta. Kissé hűvösebbnek érezte az időt, dobott még a kandallóba. Megágyazott, aztán idegesen kisétált a kertkapuig.
Összehúzta vállán a kendőt és hosszú ideig meredt a távolba. Állta a hűvöset, várta őket, már jönniük kellene!
Nagyon fázott, ezért visszasietett a házba. A kertkaput nyitva hagyta, hogy könnyebben bejuthassanak.
A lámpát lejjebb csavarta, a meleg pizsamát kapta magára és bebújt az ágyba, de csak forgolódott.
Aztán végre meghallotta az ismerős neszezést és meglátta őket. Lassan léptek be, egyenként ültek az ágya mellé ….mind, az Emlékek.
Rájuk mosolygott, sóhajtott egyet és megnyugodva a fal felé fordult.
Ő VOLT AZ ÁLOM
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
