Lebloggoltam

Ki volt Lili Palmer?

Egy Németországban született, származása miatt a vészterhes időkben Franciaországot, később már más okból Angliát és Amerikát megjárt, korának ismert és neves színésznője.

Első férje, Rex Harrison. Ö volt Elizabeth Taylor és Richard Burton mellett a filmirodalom egyik legismertebb művében a Kleopátra-ban Julius Caesar, és nem utolsósorban a My Fair Lady Oscar és Golden Globe díjas Higgins professzora, akit egy másik „Liza”, II. Erzsébet lovaggá ütött.

Imádom az úgynevezett "mozgó könyvárusokat", ahol hagyatékból származó, vagy leselejtezett könyvtári könyvekből isteni dolgokat lehet pár száz forintért levadászni! A napokban a szokásos Corvin mozi előtti  izgatott könyvvadászat közepette, Lili Palmer önéletrajzi könyve akadt a kezembe. „Dundi Lili jó kislány”, ez a címe, és bár megvettem, napokig fanyalogva tettem ide meg oda.

Néhány hónapja elolvastam egy magyar szerzőtől, Frank Sinatra életrajzát, és mondhatom a könyv meglepett...erősen megkérdőjelezhető jellem volt Sinatra.

Olvastam Elizabeth Taylor iszonyatosan unalmas, és semmitmondó életrajzát is, és ma sem tudom az ismert életrajzi részletek mellett, a nő élete volt alapjaiban véve felszínes és semmitmondó, vagy csak a könyv.

Lili Palmer neve nem mondott sokat, a férjéé sokkal inkább. Mégis ez az önéletrajzi könyv, a várható történelmi helyzetek és Palmer életének részét képező Hollywoodi „friss pletyók” miatt, izgalmasnak tűnt. Nem csalódtam! Istenien belevesztem a kultúrforgatagba!

Palmer 1924-1986 között élt, és a könyv 1989-ben jelent meg, akkor a Nők Lapja kiadásában.
Régi fajta, puha borítású, táskában is könnyen vihető, bármikor előkapható olvasmány.

Lili Palmerről itt tudhatsz meg többet!

Ebből a könyvből idézek néhány kellemes és kedves, vagy éppen érdekes részletet. Aki többre kíváncsi, a könyv talán az antikváriumokban itt-ott még kapható.

_______________________________________________

A Palmer és Harrison házaspár portofinoi házában számos illusztris vendég mellett, rendszeres látogató volt a windsori herceg, VIII. Edward, és felesége.
Utóbbit  Mrs. Simpsonként ismerte meg a világ, és az érte való rajongással elegy szerelem ezt a királyt, a trón elhagyására késztette.

Ez a közel egy éven át, Anglia királyaként élő férfi, és talán a még nála is híresebb - vagy inkább hírhedtebb - felesége, több esetben is Palmerék vendégei voltak.

Ahogyan Palmer írja a volt királyt illetően:

Húsz éve volt ugyan már, hogy lemondott a trónról, mégis örült neki, ha bizonyos szertartásossággal vették körül. Csak hogy mindig találgatni kellett, mi ebből a protokollból az, amit feltétlenül szükséges betartani, és mi az, ami elhagyható.

Egy biztos volt, percre pontosnak kell lenni. Ha felállt, mindenki követte példáját, még akkor is ha csak az illemhelyen volt némi elintéznivalója.  Márpedig ez arra az élettani funkcióra irányította jelenlevők hódolatteljes figyelmet, amelyet a közönséges halandó az élhető legkisebb feltűnés okozásával akar letudni.”

„A vacsoránál termesztésen ő ült az asztalfőn, ami Rex-nek nem nagyon tetszett. Amikor pedig ezt megelőzően egy kis harapnivalót kínáltam a vendégeknek a koktélhoz, nagy csodálkozásomra kivette kezemből a tálcát, és ő vitte körül. Ez teljesen elrontotta Rex étvágyát. – Túl nagy megtiszteltetés számomra, ha egykori királyom szolgál fel nekem szendvicseket – mondta Rex később. 

Ugye érezhető a pár évtizeddel ezelőtti  kor bája, az angolos stílus, a humor, amely utánozhatatlan, még ha azt egy „német” nő írja, akkor is! Palmer, néhány oldalt szentelt ennek az igazán "nemes barátságnak", és lebilincselően írt róla.

A könyv szót ejt arról is, amikor az isteni Garbo és kísérője is csatlakoztak egy alkalommal a társasághoz.

Talán sokan nem is tudják, hogy a kedvelt magas nyakú pulcsi, a "garbó", Greta Garbo ( eredeti nevén Greta Lovisa Gustafsson), színésznőről kapta a nevét, aki előszeretettel viselte. 

A téma, Garbo és a valaha volt Mrs. Simpson, a Windsori hercegné, egy légtérben.

A két nő találkozása történelmi pillanat volt. Szemben ültek és alaposan végig mustrálták egymást. Mindkettő tudta magáról, hogy korunk bálványként tiszteli. Hol az egyikre néztem, hol a másikra, és az jutott eszembe, hogy az élet bizony másképp osztja ki a szerepeket, mint ahogy az a meséskönyvekben meg van írva.

Kettejük közül természetesen Greta Garbo volt az, akiért valóban érdemes lett volna lemondani a királyságról, Garbo, a világ legszebb asszonya, a felülmúlhatatlan és utolérhetetlen.

És most ott ült egy ócska kék nadrágban és agyonmosott blúzban, magányos, csalódott emberként… Garbo mellett addig ott feszített Wallis Windsor valami fehér ruhakölteményben és olyan nyakékkel, amely bizonyára vagyont ért.

Greta hosszú, barna haját kiszívta a tengervíz és a nap. Wallis magától értetődően saját fodrásszal utazott. A hercegné, mint igazi amerikai, hangos, éles és agresszív hangon beszélt, a svéd Greta hangja mély volt, sötét árnyalatú, és annyira halk, hogy alig lehetett hallani.

Krisztina királynő ült itt szemben (Greta filmjére utal Palmer), az emberfejű amerikai diótörővel.

A könyvet egy sok évvel a berlini, kényszerű távozását követő első látogatását megemlítve, a régi emlékekkel élve, nagyjából ezekkel a sorokkal zárta Lili Palmer:

Berlin. Még egyszer utoljára bezörgetnek lelkem legbelső és végleg lezártnak hitt kamrájának az ajtaján.

Berlin – a lakásunk a Hörderlinstrassen az Erdei iskola, a biciklim, a fürdés a szabadban kajakunk, a színiiskola, az első udvarlóm, - Berlin jelentette az egész imádott, gondtalan gyerekkort.

Ott álltam a HölderlinStrassén, felnéztem a balkonunkra, kényszerítettem magam, hogy felmenjek a második emeletre, a bal oldali lakás ajtajánál lehajoltam, és láttam még a karcolásokat, amelyeket egy dühös lakó sétabotja ejtett rajta – a szomszédnak az idegeire ment a klimpírozásunk.

Aki ismer, tudja, még miért szeretem ezt a könyvet! A múlt, a múltam "nekem mesélő" régi kapui, kilincsei, balkonjai, ablakai, és lépcsői milyen fontosak nekem.

És végül, a könyv belsejében egy 25 forintos vonaljegyet találtam, könyvjelzőként...az idő több tételben szólítja meg az embert, ha egy régi könyvet olvas el.