Sziasztok lányok!
Igen, igen, én már hivatalosan is Mrs. H.H. vagyok, fura ez az egész, de hova lettem ÉÉÉn te jó ég?
Ma átvezettük a megérkezett pénzemet az én itt megnyitott bankszámlámra, valamint nyitottunk egy közös bankszámlát a férjurammal. Megvolt az esküvő is. Az esketést egy Yvonne nevezetű idős és kellemetlenül púderes hölgy vezette, aki erősen emlékeztetett az első tanárnőmre, nevezett Ica nénire, aki ha puszit adott, utána asztmás rohamot kapott a fél osztály az arcára mért Opera púder miatt.
Szóval, annyira ideges voltam, mint három másik ideges nő együtt. Egy barátunknál – na, már ezt is mondhatom – volt a ceremónia, mert nagy kertjük van, és ők ezzel, valamint a kajával és a teljes szervezéssel járultak hozzá az esküvőhöz.
Mindehhez képest kész röhej, de bent a házban volt a kerti parti, mert a dögmeleg miatt célszerűbb volt a társulatnak a légkondis helyiség. A népek csak gyűltek, egyre többen lettek, előttem a kép, ahogyan az almazöld lebegő nadrágomban kilépek a kocsiból, és kissé álmosan, kissé értetlenül indulok befelé a házba. Ugyanis kezdtem úgy érezni magam, mintha nem is én lennék az egyik ünnepelt, mert senkit se ismertem szinte, és kissé kívülállóként érdeklődve vártam ebben a különös tudathasadásban, hogy előkerüljön az ifjú pár.
Meglepődtem, amikor a pátoszos púderes, nedves szemmel magához szólított, és amitől már előre rettegtem, minden szem ránk szegeződött. Az járt a fejemben: „Csak nehogy bőgjek, nehogy bőgjek!” Ez már fiatalabb koromban sem állt jól, de most, hogy lassan ötven leszek, és minden idegen engem bámul, szóval most végképp nem lehet!
Nagyon szépen beszélt Yvonne, igyekeztem figyelni, nehogy olyan is elhangozzék, amit én egyáltalán nem szeretnék bevállalni. Pl. ikerterhesség vagy Gundel-féle szakácstudomány. Azt hiszem, erről nem is volt szó, mégis úgy házasodjon az ember, hogy az adott nyelvből pörfikt. Jól mondom? Itt fogadalmat kell mondani. De mit fogadjak meg?
Rezső – itt úgy hívják Redző - mondta a sajátját, én meg majd meggebedtem, úgy figyeltem, hogy mit is mond, mert nagyjából ugyanezt kell majd elismételnem. Rezső nagyon szépen beszél angolul, mégis volt két kifejezés, aminél gőzöm nem volt, hogy miről beszél. Aztán én is szépen elhebegtem a magamét, hála istennek háttal a népnek, közben vadul szorongatva Rezső összes ujját. Szép volt tényleg, persze izgalom ide vagy oda, két alkalommal volt rajtam a „Na, most kész, és a Niagara következik!” Utólag este már itthon aztán tényleg jól kibőgtem magamat, amikor a gyerekem átadta Anyu gyerekkori barátnőjének a levelét, amit az esketés utánra tartogatott, és amelyben Anyu helyett és nevében is szólt hozzám, felidézve régi dolgokat… nahát, akkor aztán csak jött a Niagara! Bőgtem megállíthatatlanul!
Mert mégiscsak fura volt, hogy az esküvőmön csupa idegen ember vett körül, ugyan bármilyen kedves emberek is, mégis piszok pocsék érzés volt, hogy az én barátaim közül senki sem lehetett velem, ez az érzés el nem mondható! Utána nagy evészet következett, mindenki megelégedésére.
Honeymoon a Mill Streeten lesz, - semmi lacafaca – ez a jelenlegi otthonom . Az esküvői gatyesz úgy kiütötte a csülkeimet, hogy azóta is ki vannak ütve. Ez egy szép almazöld, könnyű nadrág, ami nem is az, hanem szoknya is, nadrág is, fura egy cucc, szóval nagyon firnájszos és mint kiderült, nagy melegben egyben kiütős is. Persze nem csoda, mert itt most 40 fok van és ezt valami szintetikus izéből varrták.
Ma egész nap lakás után futottunk, hogy egy három hálószobást találjunk, kettő nekünk, egy meg a dolgozó. Egyelőre bérelt autóval járunk, kellene egy új. Miközben a január 18.-ra várható cuccomért izgulok. Ez a kis konténer, a 135 dobozommal, ha megérkezik…uff, lesz nagy meglepi! Nem nekem, a legújabb férjemnek! Gőze nincs, mi mindent hurcolok magammal. Mindenesetre már előre totál rosszul van, mi a bánatot hozok. Nem értem, felvettem neki és elküldtem kazettán még hónapokkal ezelőtt, gyanítom meg se nézte. Na, most aztán tényleg lesz, meglepi!
Esténként várom a ’Barátok közt’-öt meg a Fókuszt, de helyette a Cronulla Beachen történt arab ifjak és a parti őrség közti összecsapás körülményeit és végkövetkeztetéseit dumálják. Bár valamelyest rendezettebbek vagyunk, mint pár héttel ezelőtt, de lényegében még most sem vagyunk a helyünkön, sem fizikailag, sem lelkiekben. Holnap nagyon várunk egy ingatlanost, mert egy igen jó lakást találtunk, néhány percre a Botanytól, szép nagy körterasszal. Sok a szempont. Rezső munkahelye, a gyerekem iskolai lehetősége, a közlekedés, a bevásárlás stb. Egy nagy kaka van. Az úristennek se merek vezetni, nem tudom, mi ez a dili bennem, meg vagyok totál lőve ettől a bal oldali őrülettől. Szóval az erő legyen velünk továbbra is, mint eddig…
pusssz
________
Hát Hali Mindenkinek!
Itt csurog a mindenemen a víz, karácsonykor 38 fokos lázban égtem, vagyis égtek az erdők, és volt a bazi nagy magyar lakodalom után a bazi nagy ausztrál hőguta.
Emberemnek mindenféle szempontból le kéne adnia néhány métermázsát, mert a tavalyi rekordjára felcsípett egypár kilopondot és… Szóval nem csak egészségügyileg, hanem horkolásilag és miegyébileg is nagyon tanácsos lenne neki. De pláne nekem!
Arra gondoltam, meg kéne keresnem valami sajtóorgánumot, hátha leközölnék az itteni vívódásaimat. Valami nyálas női lapra gondoltam, aztán meg arra, hogy ezeket a lapokat rendszeresen a meg se mondom hol és a kádban olvasgattam. Milyen klassz lehet, mikor mélyenszántó gondolataim a magyar nők érző szívét megdobogtatják, amint kuksolnak egy békés helyen, távol a családtól, végre nyugiban, majd a papír után nyúlnak.
Itt most minden csendes, mert a totál nyári szezon vette kezdetét. Iskolai szünet van febr. 1-jéig, és ez itt a nagy szabadságolások ideje. Ennek megfelelően nehéz a lakáskeresgélés. Az autóvétel már lassan sínen, már kétszer vezettem, és csak egyszer hajtottam át a szemben lévő sávba, vidáman nótázgatva. Rohadt dolog ez az ellenoldali autózás.
Szidom is az egész Brit Nemzetközösséget. A gyerek ma megkapta a saját ámítógépét, ezzel azt hiszem, közösen ámítunk majd, most azt pakolják össze éppen.
Január 18.-án érkezik a pakkom, addig kell lakást találnunk, így addig nem lesz a gyermeknek külön internete, nem is tudom, ezt a sanyarú sorsot hogyan éli túl.
Munka? Hahaha! Egyelőre a lakás, a csomagjaim, a kocsi, a vezetés, a nyelviskola, ahova állítólag nekem se ártana járni, kapcsolatfelvétel miatt és khmmmm, az angolom, hát nem tudnék együtt teázni Charles herceggel. Igaz, ahhoz elég lenne, ha szürcsölnék angolul, bár valószínű hamar hátba vágna a Bulldog-asszony.
Aztán a hivatalos ügyek, még van egy egészségügyi vizsgálatom, mert van egy fehér folt a tüdőmön, jajj nehogy tüdőbeteg legyek! A májamon lévő fehér folttal bezzeg nem törődtek!
Közben pedig a permanent vízumért is folyamodni kell, szóval van mit tenni.
Nem egyszerű idegenben, bárhogy is hetyeg az ember, akkor is egy idegen még sokáig. Engem teljesen letaglóz pl. ez a vezetés iránti antitalentumom. Hogy lehetek ennyire béna, én, aki otthon 25 éven át naponta vezettem, hipp-hopp, itt meg jajongok a kocsiban!
Ráadásul rettentően zavar, hogy otthon egyáltalán nem voltam egy elveszett nő, itt meg? Csak ténfergek, hol a helyem, nem tudom!
Na, jó, nem panaszdélutánozok, ember hortyog, gyerek állandóan hosszúnadrágban jár a 40 fokos dögmelegben, én állandóan álmos vagyok és béna, ráadásul az ékezetes betűket nem mindig ütöm helyesen.
pusziiii
________
Szia kedves barátném!
Pocsék ügy, de itt 41 fok van, és holnap melegebb lesz. Nehezen tűröm, pláne, hogy hangulat sincs, mert ez nem szilveszter, hanem túró. Hiányzik a hó, a tél, a megszokás. Tegnap éjjel kijöttem a géphez, és az interneten megnéztem az otthoni téli képeket.
Gondoltam, meg is írom neked, hogy nem fogod elhinni, pont a Móricz Zsigmond tér, pont a Szabadság híd, pont a rakpart volt látható a hajnali havazásban. Húú, mondtam magamban, ha most mondhatnám neked, hogy „Na, nézd csak everyboby looking for!”
Különben nem sokat alszom, szegény emberem betegesen horkol, várjuk, hogy a magyar doki hazajöjjön Magyarországról, és mondjon rá valamit, de ugyan mit! Képzeld el, hogy szegény kedvesen felém fordul, majd egyszer csak reng, reng, majd állatira reng, majd feltör a vulkán, hangos horkantás, én majd leesek az ágyról. Ez így megy.
Hol én jövök a nappaliba, hol ő kocog ki alvást színlelni egy rémes kempingágyon, de ez nem megy sokáig, mert kutyául kivagyok! Állati, mi? Senki se tehet róla, ő egy igen megértő társ, de agyon nem csaphatom éjjelente! Vagy mégis? Figyeld a híreket! Minden megtörténhet!
Most délután is aszonta kedvesen, hogy miután éjjel nullát aludtam, heverjek le egy cseppet most, de mert ő is hulla, hát követett, és ezzel tök ugyanaz van, mint minden éjjel. Szilveszterre valószínűleg azt fogom kérni, hogy bulizzon a gyerekkel, és én az alatt kialszom magam! Különben baromi jó a humora – lehet, hogy viccből horkol? –, nagyokat vihogok, úgy különben isteni.
Már vezettem végre, és csak egyszer üvöltöttek fel a többiek a kocsiban, hogy átmentem a szemben jövő sávba! ÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚtálom azt a hülye másik oldali vezetést.
Az ember sokat dolgoz, ha hazajön, fáradt, így együtt nem nagyon tudunk mászkálni, csak nélküle. Ő meg nem egy kimondott turistáskodó, és nem egy menőkés pasi. Abban igaza van, hogy nem turistáskodni kell, hanem kocsit nézni, meg lakást.
Kocsiban a Commodore, meg Mitsubisi meg ilyenek, mind dögnagy én előre rettegek. Mondta, és ebben is maradtunk, hogy totál elég lesz nekünk egy 8-10000 dolláros autó, nem kell újabb, mert nem is bírjuk anyagilag, meg úgyis össze-vissza töröm majd.
Amúgy sem vagyunk anyagilag túl jól eleresztve, de ezt tudtuk eddig is. Az ő havi keresete épp elég a lakásbérlésre, az autó hitelére, amivel dolgozni jár, és egyebek. Már hozzányúltam a saját hozott pénzemhez is, ha azt akarom, hogy Ádám valami jobb ételhez is hozzájusson, akkor muszáj. Nem tehetek emiatt szemrehányást Rezsőnek, hiszen mondta, írta… tudok-e szegény lenni Sydney-ben? Már nem emlékszem egészen pontosan mit válaszoltam, de lehet nem gondoltam végig.
Szerdán voltunk Macival a Cityben, ami innen kb. 8 km. Vonattal mentünk, ez van itt, olyan, mint a Metró és a vonat meg a villamos keveréke. Akkora tömeg volt mindenhol, hogy állati. Iskolaszünet, nagy szabadságok ideje, turizmus, húúú állati volt! Körbejártunk mindent, hát azért szép ez a város!
Szép, de nem minden a belváros, hiszen nálunk se mindenki a Parlamentnél lakik. Itt óriásiak a távolságok, Sydney 70-80 km-es sugárban még Sydney. Vagyis mintha elmennék Gyöngyösre, és akkor az még Budapest. Majd küldök képeket.
Lassan itt este 7 óra, mindjárt 2006, a sírás szorongatja a torkom, sajnos itt még jobban hiányoznak Anyuék. Tudom, uncsi, én is unom, de ez van! Minden ünnepen eszemben voltak eddig is, de most valahogy jobban. Álmodom velük, de olyan furán, mintha nem is látnának, nem is törődnének velem, hogy ott vagyok velük.
Próbálom jól érezni magam ebben a forróságban, látom, a gyerek is igyekszik, de továbbra is otthontalanok vagyunk. Mennyi időnek kell még eltelnie, hogy végre azt mondjam, megérkeztem?
szia pusszi és
BUÉK, a dögmelegből
______________
Szia Magdi!
Indulunk haza. Nem tudok mit tenni, itt a forintom dollárosítva semmit se ér, és úgy megy, hogy csuda, egy halom mindenre elment már, hiszen a kajába is be kell szállnom.
Most bútorozott lakás kell majd gyorsan otthon, amíg a cuccom visszaér. Holnap azt megyek intézni. Kértem, Rezsőt, hogy hívja fel a céget a kikötőben, hiszen ma már a kipakolást kellett volna megrendelni, helyette a visszautat fogom kifizetni – újabb 2800 dollár lenne a kipakolás nekem –, de azt mondta: „Hívd fel te!”
Na, ezt holnap megértetni, hogy vissza minden!
A fülembe csengenek annak a pasinak a szavai, aki a csomagolást felvállalta, még Pesten:
„Volt már olyan, aki ki se csomagolt, és már küldte is vissza a cuccait, jött vissza ő maga is.”
„Na, ne mondja hahaha!” – mondtam neki, akkor nevetve, de most eszembe jutottak a szavai.
pussszi
________
Eszterke!
Lécci vedd a jegyet! Nincs mire várni. Interneten kinéztem három lakást, megpróbálom az egyiket kivenni, ha megérkezünk Budapestre, ne motelbe kelljen menni.
A baj, hogy a gyerek is lefogyott, és rosszul néz ki, az idegeskedés miatt.
Ma reggel hallottam, ahogy beszélt Rezső az otthoni cimborájával és elmesélte az egészet. Mondta, hogy na, akkor sokallt be, amikor azt mondtam, hogy a régi ügyei miatt most rajtam akar elégtételt venni.
5 perc múlva pontosan erről mesélt. Hogy az első nejével az első hat hónap után külön mentek. De ő hülye volt és visszacsinálta, pedig akkor kellett volna otthagynia. A.-val is előbb kellett volna befejeznie, a harmadik tyúkról nem esett szó.
Közölte, a gyerekem mekkora nyűg neki, és hogy pontosan idézzem: „Pusztán anyagi veszteségem van.” Ez jó, mert ugye mit lehet ehhez hozzáfűzni, illetve, de tényleg! Van képe neki, anyagi veszteségről beszélni?
Az ügynököt is felhívtam, nagyon sajnálja, valóban az immigration kiutasít, ha nem adjuk be a további papírokat, ha nem lesz „élő” a házasságunk. Ma kaptam meg az értesítést, 6660 dollár a pakkom hazaszállítása. És ő beszél anyagi veszteségről!
Nincs más hátra, mint előre, csak a humoromat el ne veszítsem, ha már szinte minden odalett! Megy a 135 doboz vissza, utánuk meg mi, ezt se így gondoltam, de hát hogy gondoltam én egyáltalán? Nagy hibát a gyerekemmel szemben követtem el. Legszívesebben felnégyelném magam, de rajta ez sem segítene.
pusszi, és remélem, minden megoldódik!
Várj, a reptéren!
De mi az isten haragjának kell az otthonotokat elhagyni?, ha ezt meg tudnám érteni! Ha egyszer az ember már otthon volt ott, ahol volt, hogy képzeli?, hogy másutt majd még inkább otthon lesz?
Závada Pál
- Ez meg mi a szösz?
- de hangosan adtunk kifejezést nem tetszésünknek úgy mint.
